Never give up

Mult heten, hetfon csorgott a telefon, hogy a Victoria Stationnel leadott oneletrajzom es jelentkezesi lapom alapjan szerda reggel varnak a kavezoban. Kedden probaltam a napot a felkeszulesnek szanni, ami nem igazan ment, mert tudtam, azt az angolt, amit eddig nem tudtam, egy nap alatt nem fogom bepotolni, a kavekat pedig nagyjabol mar ismertem. Azert a nap veget megnyomtuk Bogarral, osszeirtunk nehany tipikus mondatot, amire szuksegem lehet.
Eljott a szerda reggel, amikor is 8 orara mentem a Victoriara. Ez nagyon jo idopont volt, mert igy egyutt indulhattunk reggel, Bogar ott szall vonatra. Az uzlet elott varakozva, toporogva, degeskedve nem lattam a managert, akivel mult heten talalkoztam, aki felhivot. Atfutott a gondolat a fejemben, hogy talan megint rossz idoben, esetleg egeszen rossz helyen, de visszagondoltam, s tudtam, hogy hogy ide kellett jonnom. Gondoltam, ha rossz helyen vagyok, ugy is szolnak. A megadott idore a kavezoban voltam, vartak ram. Kaptam egy fekete inget es egy fekete kotenyt a fekete nadragom fole. A feladatom az volt, szedjem le, es toroljem le az asztalokat, illetve a cseszeket, tanyerokat tegyem a mosogatogepbe. Ezt nagyon elveztem. Nem kellett feltetlenul kapcsolatba kerulnom a vendegekkel, ami csak az angol miatt zavart, maskulonben nem, mert nagyon szeretek veluk foglalkozni. Igy, az asztalok takaritasaval, epp a batorsagomnak megfelelo szinten erintkeztem veluk: elnezest, elvihetem a talcat, poharat, cseszet, szemetet... Ezt jo ideig csinaltam, kozben megmutattak, hogyan kell a toastot kesziteni, majd a pultban zajlo munkat demonstralta egy rutinos kollega. Rettenetesen gyors volt!!! A penztragepbe pontosan beutik a rendelest: elvitel/helyben fogyasztott, kicsi/nagy/kozepes kave, egyeb dolgok -peksutemeny, csoki, szendvics stb.-. Kiszamolja a vegosszeget, beirjuk mennyi penzt kaptunk, es a gep megmutatja, mennyi a visszajaro. Az oreg motoros, szamomra megmondhatatlan nemzetisegu pultos keze, mint a motolla, ugy jart. Nyilvan most csinalta szazezredjere, es megtanulhato, de sokkolo volt latni. Mondta, nezzem meg a sutiket, ismerkedjek a nevukkel, majd kiterelt a pult mogul, hogy jarjak korbe, nezzem meg, van-e leszedendo asztal. Volt, igy letakaritottam oket, es elmostam az edenyeket. Ekkor lehetett 11 ora, s az egyik manager holgy, egy portugal no, mondta, hogy oltozzek at, aztan majd beszelnek velem. Atoltoztem, majd vartam a masik, velhetoen francia managerre, mert a pultban volt eppen, az igen eros forgalom miatt. Majd jott, megkereste az oneletrajzomat, kerdezett nehany dolgot, es elmondta, hogy meg ket embert megneznek, es aztan dontenek, majd aznap vagy masnap hivnak, majd masnap hivnak.
Azota sem hivtak, amit a manager erdeklodesenek hianyabol sejtettem. Nyilvan akadnak nalam rutinosabba, ugyesebbek, jobban, batrabban beszelok. Nem kesergek, csak megyek elore, mert en ugy futok, mint aki tudja merre van a cel... vagy valami hasonlo.