A tortenet fonalat valahol a bizonytalansagban hagytam el, ami utan olyan termeszetesseggel tortentek a dolgok, mintha mi sem lenne egyertelmubb, mint hogy Londonban elek, s szobalany vagyok egy szallodaban. Most itthon vagyok, s az utazas es a csaladdal toltott ido alatt volt ido ertekelni, mi is tortent nyar ota. Szamtalan kalandot eltem meg, es sok baratot is szereztem, talan fel is szabadultam es sok frusztraciotol is mentesultem.
Az elet es a munka Londonban nem konnyu, de ha valaki kitarto, s szorgalmas, az elobb utobb kifizetodik, de persze ez sem megy ilyen egyszeruen.
Felveve a tortenet elejtett szalat, eleinte kellemes volt otthon lenni, ismerkedni a kornyekkel, a varossal, az emberekkel, es mindig volt aktualis programom az allaskereses mellett: bevasarlas, fozes, mosas, ugyintezes. Kellemesen teltek a napok, am egy ido utan ez rendkivul unalmassa valt, helyzetemet pedig kezdtem kilatastalannak erezni, mert minden probalkozasom kudarcba fulladt, nem kellettem sehova. Aztan, igen, egy csapasra lett munkam. Fantasztikus erzes volt: vegre hasznosnak, tevekenynek ereztem magamat, ahogy reggel en is munkaba igyekeztem, mint a tobbi ember, mint Bogar. Megtudtam, hogy nem ertem es beszelem olyan rosszul az angol nyelvet, mint gondoltam, de nem is vagyok annyira jo, hogy tolmacs legyek; hogy Sri Lanka egy nagyon szegeny orszag; hogy litvanok, bolgarok, szlovakok, lengyelek mind megertik egymast; a metro nem ordogtol valo, es nem is felelmetes; Londonban eltevedni nem lehet, de nem art ha korulnezel, mielott lelepsz a jardarol; hogy az Arsenal biztosan jo csapat, de en utalom oket... De ne szaladjunk a dolgok elebe.
folyt. kov.
2011. december 11., vasárnap
2011. október 15., szombat
Iron Maiden
Vasarnap izgatottan vartuk a hireket, vajon hetfon mehetek-e a szallodaba allas ugyben. Ugy tunt, ha mehetek, akkor munka is van, es kezdhetem is a treninget. Felvettem a kapcsolatot a mar a szallodaban dolgozo lannyal a facebookon, mert a telefonja nem mukodott, nehogy lemaradjak errol a lehetosegrol, de semmi hir. Az atmenetileg nalunk lako baratnoje viszont atlatogatott hozzajuk, es igerte, megkerdezi, lehet-e menni masnap. Kozben fogyeltem, talan a facebookot uzennek, de nem erkezett hir. Szoszmotoltem, lefekveshez keszulodtem, mikor D. megerkezett a hirrel, hogy masnap 7 ora 30 perckor A., aki a szallodaban dolgozik mint szobalany, var a metronal, es elvisz a hotelba.
Mikor odaertunk, az illetekes szemely meg nem volt bent, varni kellett egy kicsit. Addig a dolgozoknak fenn tartott ebedloben ultem le. Osszeszedtem a gondolataimat, mit mondok majd, ha szerencses leszek, es interjura kerul a sor. Majd visszatertem a portara, s kerestem az emberemet, aki idokozben megerkezett. Bemutatkoztam, elmondtam, hogy allast keresek, es atadtam az oneletrajzomat. Kerdezte, milyen munkat keresek, es ki mondta, hogy jojjek. Hat mondtam neki, hogy szobalany lennek, es hivatkoztam a lanyra, aki elvitt. A valasz: az o szallodajukban nincs uresedes, de egy masikban igen; holnap kilenckor legyek ott feher poloban, fekete nadragban es cipoben, mert a trening ott lesz, tovabba toltsem ki a jelentkezesi lapot, amit gyorsan a kezembe nyomott, es hozzam a hivatalos papirjaimat. Ennyi. Ennyi?! Ennyi. Meg nem mertem orulni, gondoltam, meglatjuk majd masnap. Ilyen egyszeruen nem mehet.
Reggel kilenckor ott voltam a kovetelt ruhaban. Lemasoltak a papirjaimat, majd kerestek egy maidet, egy szobalanyt, aki elkezdheti a felkeszitesemet a munkara. Gondoltak egy azonos nemzetisegu jo lesz, hogy nyelvi kadalyok ne legyenek, igy E., egy huszoneves, magyar lany gondjaira biztak. Elmondta, milyen teendok vannak, mire kell figyelni, es segitettem neki, hogy abbol is tanuljak, es ne csak karat lassa annak, hogy rasoztak engem. Minden szobaban van egy dupla agy vagy ket szimpla agy, tv, egy beepitett akasztos szekreny, egy nagy negy fiokos, egy ejjeli szekreny, egy tukros asztal szekkel, egy dohanyzoasztal ket fotellel, illetve termeszetesen minden szobahoz tartozik egy furdo. Az elhagyott (depart) szobakban at kell huzni az agynemut, feltolteni, torolkozokkel, tisztalkodo szerekkel, kaveval, teaval, es termeszetesen ki kell takaritani. Ahol meg vendeg tartozkodik (occupied) ott rendbe kell tenni az agyat, a kaves szekrenyt kell feltolteni, es kitakaritani a furdot, tiszta torolkozokkel feltolteni. Rosszabbra szamitottam, bar tudtam, hogy ez meg nem a mely viz. Delben a trenerem elvitt ebedelni, majd visszatertunk a munkahoz, ami egy orakor veget ert szamomra, mert a trening alatt csak negy orat kell dolgozni. Ekkor a tegnapi holgy, aki a munkaerofelvetelt bonyolitja, megkerdezte tetszik-e, akarom-e a munkat. Mondtam neki: igen, tetszik. Rendben, akkor a trening folytatodik. Holnap kilenckor talalkozunk.
Bogarral tanakodtunk is, akkor ez azt jelenti, hogy van munkam? Gondoltuk, biztosan nem fecserlik ram az idot, az energiat, ha nem lenne helyuk szamomra, de vajon ez mennyire biztos. A. es E. is azt mondta, trening utan, jon a munka, es kesz. Oultem, es biztan, a szerencses, sikeres folytatasban.
Mikor odaertunk, az illetekes szemely meg nem volt bent, varni kellett egy kicsit. Addig a dolgozoknak fenn tartott ebedloben ultem le. Osszeszedtem a gondolataimat, mit mondok majd, ha szerencses leszek, es interjura kerul a sor. Majd visszatertem a portara, s kerestem az emberemet, aki idokozben megerkezett. Bemutatkoztam, elmondtam, hogy allast keresek, es atadtam az oneletrajzomat. Kerdezte, milyen munkat keresek, es ki mondta, hogy jojjek. Hat mondtam neki, hogy szobalany lennek, es hivatkoztam a lanyra, aki elvitt. A valasz: az o szallodajukban nincs uresedes, de egy masikban igen; holnap kilenckor legyek ott feher poloban, fekete nadragban es cipoben, mert a trening ott lesz, tovabba toltsem ki a jelentkezesi lapot, amit gyorsan a kezembe nyomott, es hozzam a hivatalos papirjaimat. Ennyi. Ennyi?! Ennyi. Meg nem mertem orulni, gondoltam, meglatjuk majd masnap. Ilyen egyszeruen nem mehet.
Reggel kilenckor ott voltam a kovetelt ruhaban. Lemasoltak a papirjaimat, majd kerestek egy maidet, egy szobalanyt, aki elkezdheti a felkeszitesemet a munkara. Gondoltak egy azonos nemzetisegu jo lesz, hogy nyelvi kadalyok ne legyenek, igy E., egy huszoneves, magyar lany gondjaira biztak. Elmondta, milyen teendok vannak, mire kell figyelni, es segitettem neki, hogy abbol is tanuljak, es ne csak karat lassa annak, hogy rasoztak engem. Minden szobaban van egy dupla agy vagy ket szimpla agy, tv, egy beepitett akasztos szekreny, egy nagy negy fiokos, egy ejjeli szekreny, egy tukros asztal szekkel, egy dohanyzoasztal ket fotellel, illetve termeszetesen minden szobahoz tartozik egy furdo. Az elhagyott (depart) szobakban at kell huzni az agynemut, feltolteni, torolkozokkel, tisztalkodo szerekkel, kaveval, teaval, es termeszetesen ki kell takaritani. Ahol meg vendeg tartozkodik (occupied) ott rendbe kell tenni az agyat, a kaves szekrenyt kell feltolteni, es kitakaritani a furdot, tiszta torolkozokkel feltolteni. Rosszabbra szamitottam, bar tudtam, hogy ez meg nem a mely viz. Delben a trenerem elvitt ebedelni, majd visszatertunk a munkahoz, ami egy orakor veget ert szamomra, mert a trening alatt csak negy orat kell dolgozni. Ekkor a tegnapi holgy, aki a munkaerofelvetelt bonyolitja, megkerdezte tetszik-e, akarom-e a munkat. Mondtam neki: igen, tetszik. Rendben, akkor a trening folytatodik. Holnap kilenckor talalkozunk.
Bogarral tanakodtunk is, akkor ez azt jelenti, hogy van munkam? Gondoltuk, biztosan nem fecserlik ram az idot, az energiat, ha nem lenne helyuk szamomra, de vajon ez mennyire biztos. A. es E. is azt mondta, trening utan, jon a munka, es kesz. Oultem, es biztan, a szerencses, sikeres folytatasban.
2011. október 4., kedd
Probal, pihen, kivar
A telefonhivas tehat nem erkezett meg, es en ujra kezdtem letargiaba sulyedni. Kis remenyt hozott, hogy egy ideiglenesen nalunk lako lany baratnoje felajanlotta, megkerdezi uj, frissen szerzett munkahelyen, egy szallodaban, ahol szobalanykent dolgozik, nem kell-e tovabbi munkaero. A valaszra nehany napot varni kellett, mert a kovetkezo ket napon szabanapja volt.
A varakozast allaskeresessel toltottem, hiszen, ha ez a lehetoseg nem sikerul, mast kell talalnom. Mar nagyon utaltam a szobaban ulni, es azzal kezdeni a reggelt, hogy felnyitom a netbookot, uzsgyi a gumtree-re, nezzuk, milyen allasokat kinalnak. Bloooo... Abban biztam egyszer, hamarosan ennek vege lesz. Kozben melepo modon egy helyrol visszairtak, hogy koszonik a jelentkezesemet, de nem valasztottak ki. Ez szokatlan kedvesseg, mert altalaban csak annak szoktak irni, aki erdekes szamukra, akit interjura szeretnenek hivni.
Palyaztam tovabb babysitteri, teahazi, kavehazi es minden erdekesnek, megpalyazhatonak tuno munkara. A het vegen gyorsan elszaladtam West Hampstead varosreszbe (gyonyoru hely), mert csak szemelyesen lehetett jelentkezni egy kavezo-etterem csapataba. Szepen feloltoztem, olyank kavehzas-ettermes ruhaba, mar megvolt erre a bevalt uniform, utkozben pedig godolkodtam, miket fogok mondani. Kis keresgeles utan megtalaltam a helyet, mosolyogva, lelkesen beleptem, de sajnos gyorsan leraztak. Csak azt nem ertettem, miert nem irjak ki pontosabban a kriteriumokat. Rogton azt kerdeztek van-e tapasztalatom. Persze tudom, hogy ilyen nincsen, de azt nem szabad mondani nincs... "ha valaki azt mondja nem, azt kialtjuk halal" ;) ... szoval ilyet nem mondunk. Ilyen meg olyan van, ami engem tokeletesen alkalmassa tesz erre a munkara. persze ok ugyis atlatnak a szitan, de ki tudja. Valoszinuleg a kozepfoku angolom sem volt eleg nekik. Lehet, hogy Londonnak ez annyira a bevandorlok tomegetol mentes, elit resze, hogy nem is gondoltak, bele kell irni a hirdetesbe, hogy fluent vagy nativ english esetleg excellent english language skills, vagyis tokeletes angol nyelvtudasa van szukseg a munkahoz. Az allt a kiirasban, hogy ha beviszed az oneletrajzodat, gyors interju lesz, majd ha tetszel, egy trial shift vagyis proba nap idopontot egyesztetnek, megneznek, es aztan eldol, kellesz-e vagy sem. Na most ezzel ugy tunik, en a nulladik koron sem jutottam at, tekintve, hogy interju sem volt. "Oooo... jo... majd a managernek atadjuk a cv-t (oneletrajzot), es ha erdeklodnek utanam, felhivnak." Szoval: koszonjuk, nem, csak szebben mondva, es remennyel hulyitve a szerencsetlen aldozat.
Nem bantam egyebkent, mert az a varosresz egeszen mas, mint Wood Greeen, es ujra ultem overgroundon, ami a felszini metro, olyasmi, mint a hev Budapesten. Kellemes meleg, szep napsutes volt, es vegre kimozdultam, aztan meg ugyis jott a hetvege, amikor nem igazan szoktam allast keresni, mert ebben is kell egy kis kikapcsolodas, es ilyenkor ugysem nagyon lehet intezni a dolgokat. Pihentunk, es remeltuk, hogy kedvezo hireket kapunk a szallodai allaslehetoseg felol.
A varakozast allaskeresessel toltottem, hiszen, ha ez a lehetoseg nem sikerul, mast kell talalnom. Mar nagyon utaltam a szobaban ulni, es azzal kezdeni a reggelt, hogy felnyitom a netbookot, uzsgyi a gumtree-re, nezzuk, milyen allasokat kinalnak. Bloooo... Abban biztam egyszer, hamarosan ennek vege lesz. Kozben melepo modon egy helyrol visszairtak, hogy koszonik a jelentkezesemet, de nem valasztottak ki. Ez szokatlan kedvesseg, mert altalaban csak annak szoktak irni, aki erdekes szamukra, akit interjura szeretnenek hivni.
Palyaztam tovabb babysitteri, teahazi, kavehazi es minden erdekesnek, megpalyazhatonak tuno munkara. A het vegen gyorsan elszaladtam West Hampstead varosreszbe (gyonyoru hely), mert csak szemelyesen lehetett jelentkezni egy kavezo-etterem csapataba. Szepen feloltoztem, olyank kavehzas-ettermes ruhaba, mar megvolt erre a bevalt uniform, utkozben pedig godolkodtam, miket fogok mondani. Kis keresgeles utan megtalaltam a helyet, mosolyogva, lelkesen beleptem, de sajnos gyorsan leraztak. Csak azt nem ertettem, miert nem irjak ki pontosabban a kriteriumokat. Rogton azt kerdeztek van-e tapasztalatom. Persze tudom, hogy ilyen nincsen, de azt nem szabad mondani nincs... "ha valaki azt mondja nem, azt kialtjuk halal" ;) ... szoval ilyet nem mondunk. Ilyen meg olyan van, ami engem tokeletesen alkalmassa tesz erre a munkara. persze ok ugyis atlatnak a szitan, de ki tudja. Valoszinuleg a kozepfoku angolom sem volt eleg nekik. Lehet, hogy Londonnak ez annyira a bevandorlok tomegetol mentes, elit resze, hogy nem is gondoltak, bele kell irni a hirdetesbe, hogy fluent vagy nativ english esetleg excellent english language skills, vagyis tokeletes angol nyelvtudasa van szukseg a munkahoz. Az allt a kiirasban, hogy ha beviszed az oneletrajzodat, gyors interju lesz, majd ha tetszel, egy trial shift vagyis proba nap idopontot egyesztetnek, megneznek, es aztan eldol, kellesz-e vagy sem. Na most ezzel ugy tunik, en a nulladik koron sem jutottam at, tekintve, hogy interju sem volt. "Oooo... jo... majd a managernek atadjuk a cv-t (oneletrajzot), es ha erdeklodnek utanam, felhivnak." Szoval: koszonjuk, nem, csak szebben mondva, es remennyel hulyitve a szerencsetlen aldozat.
Nem bantam egyebkent, mert az a varosresz egeszen mas, mint Wood Greeen, es ujra ultem overgroundon, ami a felszini metro, olyasmi, mint a hev Budapesten. Kellemes meleg, szep napsutes volt, es vegre kimozdultam, aztan meg ugyis jott a hetvege, amikor nem igazan szoktam allast keresni, mert ebben is kell egy kis kikapcsolodas, es ilyenkor ugysem nagyon lehet intezni a dolgokat. Pihentunk, es remeltuk, hogy kedvezo hireket kapunk a szallodai allaslehetoseg felol.
2011. október 2., vasárnap
A hetedik ut titka
Samannal valo beszelgetes utan megertettem, egyelore nem kellenek nagyra toro tervek. Kis lepesekben kell haladnom, hogy aztan nagy, nagyobb celok fele vehessem az iranyt. Eloszor kell egy munka, hogy kereshessunk egy jobb szallast. Aztan keresek egy jo nyelvtanfolyamot, es idovel talan teszek egy nyelvvizsgat. Kozben pedig kigondolom, pontosan merre akarom venni az iranyt; elorelepni az adott helyen, visszaterni szakmamhoz, vagy uj dologba fogni.
Elso lepes: talalni egy munkat. A Costa-kudarc utan veszesen kozeledett a Starbucks toborzo nap, amit meg megelozott egy Caffee Nerohoz beadott jelentkezes, valamikor a multban, a korabbi hetekben, ami szinten olyan lehangolo volt, hogy nem ereztem azt, hogy nekem, ujra egy kavezoban kellene probalkoznom. Bogar biztatott, attol hogy az egyik nem sikerult meg van eselyem a masiknal. Tudtam en is, hogy igaz ez, erre koncentraltam, es ugy alakitottam a napomat, hogy delutan ott legyek. Ketto orakor kezdodott a toborzas, en korulbelul fel haromkor ertem oda. Nem lattam senkit az uzlet korul, gondoltam fordulok egyet, osszeszedem a gondolataimat. Mikor ket perc mulva visszaertem az uzlethez, mar tizen-tizenoten alltak elotte. Eloszor azt gondoltam, porul jartam ezzel a kis plusz korrel, de aztan mikor ot perc mulva tizszer annyi jelentkezo erkezett mogem, mint amennyien elottem alltak, rajottem, hogy a legjobbkor erkeztem. Az uzlet nagy uvegfalain at lattam, hogy lassan kezdodnek az interjuk. Harom-negy menedzser beszelgetett a palyazokkal jelentkezesi lapjuk alapjan. Egyes jelentkezok aztan tavoztak, masokat lekisertek az alagsorba, majd ok is tavoztak kis ido elteltevel. Kis veszekedes utan, lassan sorra kerultem. Egy srac, miutan latta, mekkor sor all, kigondolta, hogy beall a sor elejere, kicsit konyorog nekunk, es majd beengedjuk, de harman is elkuldtek a francba, de meg o volt felhaborodva. A jarokelok csodalkozva neztek a sort, volt, aki fotot is keszitett; nehany kavezni vagyo pedig aggodva kerdezte, fogyasztani szeretnenk-e, amiatt varun-e itt.
Mikor bejutottam, egy kicsit szigoru holgyhoz jutottam. Probaltam magamat a legjobb szinben feltuntetni, es meggyozni, en a Starbucksban akarok dolgozni, erre tettem fel az eletemet. Nem ment valami zokkenomentesen, de vegul minden sorban a pluszt karikazta be a minusz elleneben, es arra kert kovessem egyik kollegajat az alagsorba. Huhh, gondoltam, hihetetlen, tuljutottam az elso koron. Jajj, de ami lent vart! Ket inges manager ult ott. Latszott rajtuk, ok mar nem a boltban merik a kavet, de meg csak nem is a kavemeroket igazgatjak. Jajj, de remiszto volt, de tartottam magamat. Egy 15 allitast tartalmazo lapot kaptam, amin jelolnom kellett, mennyiben igazak ram: teljesen, reszben vagy egyaltalan nem. Nehezen, de megertettem az allitasokat, harommal nem boldogultam, de mondtak, hagyjam csak, nezzuk tovabb a dolgot. Ekkor volt negy ora, es kertek a kollegakat, zarjak le az utcan allo sort. (Huuu, de jo, hogy nem ot orara eskeztem.) Megneztek, hogyan ertekeltem az allitasokat, majd kertek fejtsek ki egyet-egyet, amit kernek kozuluk, fejtsem ki bovebben, egy peldaval illusztralva, miert igy valaszoltam. Ez joval bonyolultabb feladatnak bizonyult, mint amire az en angolom kepes, de kuzdottem, majd nem kinoztak tovabb, koszontek szepen, es "holnap telefonalunk".
Ekkor mar sejtettem, es valoban, ok sem hivtak, de mar meg sem razott, nem csuggedtem. Tudom, miert nem sikerult. Tanultam belole, tobb lettem ezzel a kalanddal is.
Elso lepes: talalni egy munkat. A Costa-kudarc utan veszesen kozeledett a Starbucks toborzo nap, amit meg megelozott egy Caffee Nerohoz beadott jelentkezes, valamikor a multban, a korabbi hetekben, ami szinten olyan lehangolo volt, hogy nem ereztem azt, hogy nekem, ujra egy kavezoban kellene probalkoznom. Bogar biztatott, attol hogy az egyik nem sikerult meg van eselyem a masiknal. Tudtam en is, hogy igaz ez, erre koncentraltam, es ugy alakitottam a napomat, hogy delutan ott legyek. Ketto orakor kezdodott a toborzas, en korulbelul fel haromkor ertem oda. Nem lattam senkit az uzlet korul, gondoltam fordulok egyet, osszeszedem a gondolataimat. Mikor ket perc mulva visszaertem az uzlethez, mar tizen-tizenoten alltak elotte. Eloszor azt gondoltam, porul jartam ezzel a kis plusz korrel, de aztan mikor ot perc mulva tizszer annyi jelentkezo erkezett mogem, mint amennyien elottem alltak, rajottem, hogy a legjobbkor erkeztem. Az uzlet nagy uvegfalain at lattam, hogy lassan kezdodnek az interjuk. Harom-negy menedzser beszelgetett a palyazokkal jelentkezesi lapjuk alapjan. Egyes jelentkezok aztan tavoztak, masokat lekisertek az alagsorba, majd ok is tavoztak kis ido elteltevel. Kis veszekedes utan, lassan sorra kerultem. Egy srac, miutan latta, mekkor sor all, kigondolta, hogy beall a sor elejere, kicsit konyorog nekunk, es majd beengedjuk, de harman is elkuldtek a francba, de meg o volt felhaborodva. A jarokelok csodalkozva neztek a sort, volt, aki fotot is keszitett; nehany kavezni vagyo pedig aggodva kerdezte, fogyasztani szeretnenk-e, amiatt varun-e itt.
Mikor bejutottam, egy kicsit szigoru holgyhoz jutottam. Probaltam magamat a legjobb szinben feltuntetni, es meggyozni, en a Starbucksban akarok dolgozni, erre tettem fel az eletemet. Nem ment valami zokkenomentesen, de vegul minden sorban a pluszt karikazta be a minusz elleneben, es arra kert kovessem egyik kollegajat az alagsorba. Huhh, gondoltam, hihetetlen, tuljutottam az elso koron. Jajj, de ami lent vart! Ket inges manager ult ott. Latszott rajtuk, ok mar nem a boltban merik a kavet, de meg csak nem is a kavemeroket igazgatjak. Jajj, de remiszto volt, de tartottam magamat. Egy 15 allitast tartalmazo lapot kaptam, amin jelolnom kellett, mennyiben igazak ram: teljesen, reszben vagy egyaltalan nem. Nehezen, de megertettem az allitasokat, harommal nem boldogultam, de mondtak, hagyjam csak, nezzuk tovabb a dolgot. Ekkor volt negy ora, es kertek a kollegakat, zarjak le az utcan allo sort. (Huuu, de jo, hogy nem ot orara eskeztem.) Megneztek, hogyan ertekeltem az allitasokat, majd kertek fejtsek ki egyet-egyet, amit kernek kozuluk, fejtsem ki bovebben, egy peldaval illusztralva, miert igy valaszoltam. Ez joval bonyolultabb feladatnak bizonyult, mint amire az en angolom kepes, de kuzdottem, majd nem kinoztak tovabb, koszontek szepen, es "holnap telefonalunk".
Ekkor mar sejtettem, es valoban, ok sem hivtak, de mar meg sem razott, nem csuggedtem. Tudom, miert nem sikerult. Tanultam belole, tobb lettem ezzel a kalanddal is.
2011. október 1., szombat
Ready for the weekend
Valahol ott hagytam el legutobb, hogy tul voltam egy sikertelen, Costa Coffees probanapon, illetve proba orakon, harom oran. Masnap vartam, hogy hivnak a valasszal, barmi legyen is az, de nem telefonaltak, igy tudtam, nem en vagyok a sikeres palyazo. Bar ezt mar akkor sejtettem, mikor vegeztem a munkaval, es a muszakhoz kapott fekete inget visszavaltottam a fekete zakomra, majd a managerrel valtottam nehany kelletlen szot. Nem tetszettem neki. Folyton azt sugallta, nekem ez a munka nem tetszik. Pedig hatarozottan lelkes voltam, mosolyogtam, neztem mit tehetnek, es tettem is a dolgom. Aztan alig kerdezett tolem, mikor alkalma lett volna ra. "Hmmmm, wood green, az ugye messze van innen?" Megnyugtattam, hogy kozel van, mert valoban, csak fel ora metroval. "Hm, mit is kerdezzek meg?" Sajnos tudom, hogy ez nem sok jot jelent. Konkretan annyit: nem erdekelsz. Vagyis nem kivan engem itt latni, nem szeretne nekem adni a munkat. Megertem, mert biztosan vannak nalam tapasztaltabbak. Ket napig azert hosiesen vartam a jelentkezesuket, aztan a feledni valok koze tettem ezt a tapasztalatot is.
A hetvege viszont kellemesen alakult, ismet a regeneralodasnak, a baratoknak szantuk az idot. Inditottuk ezt egy pentek esti italozassal a lakotarsak koreben. Kora estetol hajnali harom oraig folytattuk ezt a tevekenyseget, amivel csak az volt a baj, hogy masnap, illetve aznap 7 ora 30 perckor csorgott az ora, Bogar ment dolgozni. Miutan ezt a kort letudta, s itthon megebedeltunk, talalkoztunk regi szobatarsaval, Tomival. Jelentem, megvoltak a kotelezo korok: Downing street, Westminster apatsag, Big Ben, Houses of Parliament, London Eye a tulpartrol es a piros telefonfulkek. Mindezek elott a St. James's Park, ami a legnagyobb elmeny volt a latnivalok kozott, mert RENGETEG mokus lakik a parkban. Magot ragnak, lyukat asnak vagy tomnek be -ez nem derult ki pontosan-, szaladgalnak, kislanyokat remisztgetnek, ugrandoznak, fara masznak. Egyszeruen hietetlen, milyen aranyosak.
Londonban a belvaros eppen olyan, mint a lapokon. Rendetlen, szemetes varos, de itt minden tiszta es rendezett. Kis kirandulasunk nem ert itt veget, hosszan setaltunk a Temze parton, majd ellatogattunk a Trafalgar terre, ahonnan pedig China Town fele vettuk az iranyt, hogy a fiuk megtomhessek bendojuket. Utolag banom kicsit, hogy en nem ettem, de talan lesz meg ra alkalom. Itt nagyreszt kinai ettermek es bufek talalhatok, illetve akupunktura es/vagy masszazs szalonok, kinai ajandekuzletek, es ki tudja meg mik, hirtelen ezeket tudtam azonositani. Rengeteg ember hompolyog az utcakon, amik termeszetesen kinai lampionokkal vannak kivilagitva, es egymast erik az ettermek, ahol fix osszegert korlatlanul lehet fogyasztani. A mienkben 10 fontert lehetett enni, es tenyleg minden fele koret, hus es zoldseg volt. Nagyon gusztusos volt az etel, amibol mindenki joizuen fogyasztott. Az egyetlen zavaro dolog az volt, hogy alafesto zenekent ugyanaz az egy szam szolt vegtelenitve. Tiz perc utan mar mi is ugy dudoltuk, mint a rogzult magyar slagereket, mert igy kicsit konnyebb volt elviselni. Azt feltetelezzuk, ezzel kesztetik a vendegeket a fogyasztas utani gyors tavozasra, hogy mielobb atadjak helyuket az ujabb vendegeknek. Vegulis hatasos, bevalt. Gyorsan Covent Garden fele vettuk az iranyt, hogy egy jo pohar sorrel zarjuk a kirandulast es az estet. A Crown nevu kocsmaban meg is talaltuk szamitasunkat. Igazi angol entrior, kivalo ale es lengyel csapos fiuk. Igy az autentikus itt manapsag. Hozzateszem az ale volt a cel, a tobbi csak jarulekos elem. Majd hazafele vettuk az iranyt, hogy aludjunk egy jot vegre. Ezt abszolvaltuk, majd a kovetkezo hetvegi program fele siettunk. Ezer eve nem latott.... egykori munkaadom, lakotarsam, baratunk, Saman, aki most szinten Londonban el, meghivott minket magahoz ebedre. A program: ebed es retessutes nala. A megbeszeltekhez kepest majdnem egy orat kestunk, de mikor megerkeztunk Stratfordba, o a tole megszokott nyugalommal vart minket az allomason. Vannak emberek, akikkel az ember tobb honap, ev kihagyas utan is eppen ott es ugy kkepes folytatni, mint elotte. Samannal epp ilyen volt ez a talalakozas, es csak most ertettem meg, miert kapta annak idejen ezt a nevet. Eddig soha nem vettem eszre, milyen objektiven kepes szemlelni a dolgokat, mennyire pontosan analizal szituaciokat es emberi sorsokat, es milyen kezenfekvo, bolcs valaszokat ad ezekre. Es igen, a sajat eletet is kepes menedzselni. Sokat segitett ez a talalkozas, hogy tudjam, milyen iranyba kell terelnem itt az eletemet, merre keressem az utamat, es hogyan vegyem az akadalyokat.
A hetvege elszallt, de olyan tartalmas volt, mintha egy hetet toltottunk volna baratokkal.
A hetvege viszont kellemesen alakult, ismet a regeneralodasnak, a baratoknak szantuk az idot. Inditottuk ezt egy pentek esti italozassal a lakotarsak koreben. Kora estetol hajnali harom oraig folytattuk ezt a tevekenyseget, amivel csak az volt a baj, hogy masnap, illetve aznap 7 ora 30 perckor csorgott az ora, Bogar ment dolgozni. Miutan ezt a kort letudta, s itthon megebedeltunk, talalkoztunk regi szobatarsaval, Tomival. Jelentem, megvoltak a kotelezo korok: Downing street, Westminster apatsag, Big Ben, Houses of Parliament, London Eye a tulpartrol es a piros telefonfulkek. Mindezek elott a St. James's Park, ami a legnagyobb elmeny volt a latnivalok kozott, mert RENGETEG mokus lakik a parkban. Magot ragnak, lyukat asnak vagy tomnek be -ez nem derult ki pontosan-, szaladgalnak, kislanyokat remisztgetnek, ugrandoznak, fara masznak. Egyszeruen hietetlen, milyen aranyosak.
Londonban a belvaros eppen olyan, mint a lapokon. Rendetlen, szemetes varos, de itt minden tiszta es rendezett. Kis kirandulasunk nem ert itt veget, hosszan setaltunk a Temze parton, majd ellatogattunk a Trafalgar terre, ahonnan pedig China Town fele vettuk az iranyt, hogy a fiuk megtomhessek bendojuket. Utolag banom kicsit, hogy en nem ettem, de talan lesz meg ra alkalom. Itt nagyreszt kinai ettermek es bufek talalhatok, illetve akupunktura es/vagy masszazs szalonok, kinai ajandekuzletek, es ki tudja meg mik, hirtelen ezeket tudtam azonositani. Rengeteg ember hompolyog az utcakon, amik termeszetesen kinai lampionokkal vannak kivilagitva, es egymast erik az ettermek, ahol fix osszegert korlatlanul lehet fogyasztani. A mienkben 10 fontert lehetett enni, es tenyleg minden fele koret, hus es zoldseg volt. Nagyon gusztusos volt az etel, amibol mindenki joizuen fogyasztott. Az egyetlen zavaro dolog az volt, hogy alafesto zenekent ugyanaz az egy szam szolt vegtelenitve. Tiz perc utan mar mi is ugy dudoltuk, mint a rogzult magyar slagereket, mert igy kicsit konnyebb volt elviselni. Azt feltetelezzuk, ezzel kesztetik a vendegeket a fogyasztas utani gyors tavozasra, hogy mielobb atadjak helyuket az ujabb vendegeknek. Vegulis hatasos, bevalt. Gyorsan Covent Garden fele vettuk az iranyt, hogy egy jo pohar sorrel zarjuk a kirandulast es az estet. A Crown nevu kocsmaban meg is talaltuk szamitasunkat. Igazi angol entrior, kivalo ale es lengyel csapos fiuk. Igy az autentikus itt manapsag. Hozzateszem az ale volt a cel, a tobbi csak jarulekos elem. Majd hazafele vettuk az iranyt, hogy aludjunk egy jot vegre. Ezt abszolvaltuk, majd a kovetkezo hetvegi program fele siettunk. Ezer eve nem latott.... egykori munkaadom, lakotarsam, baratunk, Saman, aki most szinten Londonban el, meghivott minket magahoz ebedre. A program: ebed es retessutes nala. A megbeszeltekhez kepest majdnem egy orat kestunk, de mikor megerkeztunk Stratfordba, o a tole megszokott nyugalommal vart minket az allomason. Vannak emberek, akikkel az ember tobb honap, ev kihagyas utan is eppen ott es ugy kkepes folytatni, mint elotte. Samannal epp ilyen volt ez a talalakozas, es csak most ertettem meg, miert kapta annak idejen ezt a nevet. Eddig soha nem vettem eszre, milyen objektiven kepes szemlelni a dolgokat, mennyire pontosan analizal szituaciokat es emberi sorsokat, es milyen kezenfekvo, bolcs valaszokat ad ezekre. Es igen, a sajat eletet is kepes menedzselni. Sokat segitett ez a talalkozas, hogy tudjam, milyen iranyba kell terelnem itt az eletemet, merre keressem az utamat, es hogyan vegyem az akadalyokat.
A hetvege elszallt, de olyan tartalmas volt, mintha egy hetet toltottunk volna baratokkal.
2011. szeptember 28., szerda
Never give up
Mult heten, hetfon csorgott a telefon, hogy a Victoria Stationnel leadott oneletrajzom es jelentkezesi lapom alapjan szerda reggel varnak a kavezoban. Kedden probaltam a napot a felkeszulesnek szanni, ami nem igazan ment, mert tudtam, azt az angolt, amit eddig nem tudtam, egy nap alatt nem fogom bepotolni, a kavekat pedig nagyjabol mar ismertem. Azert a nap veget megnyomtuk Bogarral, osszeirtunk nehany tipikus mondatot, amire szuksegem lehet.
Eljott a szerda reggel, amikor is 8 orara mentem a Victoriara. Ez nagyon jo idopont volt, mert igy egyutt indulhattunk reggel, Bogar ott szall vonatra. Az uzlet elott varakozva, toporogva, degeskedve nem lattam a managert, akivel mult heten talalkoztam, aki felhivot. Atfutott a gondolat a fejemben, hogy talan megint rossz idoben, esetleg egeszen rossz helyen, de visszagondoltam, s tudtam, hogy hogy ide kellett jonnom. Gondoltam, ha rossz helyen vagyok, ugy is szolnak. A megadott idore a kavezoban voltam, vartak ram. Kaptam egy fekete inget es egy fekete kotenyt a fekete nadragom fole. A feladatom az volt, szedjem le, es toroljem le az asztalokat, illetve a cseszeket, tanyerokat tegyem a mosogatogepbe. Ezt nagyon elveztem. Nem kellett feltetlenul kapcsolatba kerulnom a vendegekkel, ami csak az angol miatt zavart, maskulonben nem, mert nagyon szeretek veluk foglalkozni. Igy, az asztalok takaritasaval, epp a batorsagomnak megfelelo szinten erintkeztem veluk: elnezest, elvihetem a talcat, poharat, cseszet, szemetet... Ezt jo ideig csinaltam, kozben megmutattak, hogyan kell a toastot kesziteni, majd a pultban zajlo munkat demonstralta egy rutinos kollega. Rettenetesen gyors volt!!! A penztragepbe pontosan beutik a rendelest: elvitel/helyben fogyasztott, kicsi/nagy/kozepes kave, egyeb dolgok -peksutemeny, csoki, szendvics stb.-. Kiszamolja a vegosszeget, beirjuk mennyi penzt kaptunk, es a gep megmutatja, mennyi a visszajaro. Az oreg motoros, szamomra megmondhatatlan nemzetisegu pultos keze, mint a motolla, ugy jart. Nyilvan most csinalta szazezredjere, es megtanulhato, de sokkolo volt latni. Mondta, nezzem meg a sutiket, ismerkedjek a nevukkel, majd kiterelt a pult mogul, hogy jarjak korbe, nezzem meg, van-e leszedendo asztal. Volt, igy letakaritottam oket, es elmostam az edenyeket. Ekkor lehetett 11 ora, s az egyik manager holgy, egy portugal no, mondta, hogy oltozzek at, aztan majd beszelnek velem. Atoltoztem, majd vartam a masik, velhetoen francia managerre, mert a pultban volt eppen, az igen eros forgalom miatt. Majd jott, megkereste az oneletrajzomat, kerdezett nehany dolgot, es elmondta, hogy meg ket embert megneznek, es aztan dontenek, majd aznap vagy masnap hivnak, majd masnap hivnak.
Azota sem hivtak, amit a manager erdeklodesenek hianyabol sejtettem. Nyilvan akadnak nalam rutinosabba, ugyesebbek, jobban, batrabban beszelok. Nem kesergek, csak megyek elore, mert en ugy futok, mint aki tudja merre van a cel... vagy valami hasonlo.
Eljott a szerda reggel, amikor is 8 orara mentem a Victoriara. Ez nagyon jo idopont volt, mert igy egyutt indulhattunk reggel, Bogar ott szall vonatra. Az uzlet elott varakozva, toporogva, degeskedve nem lattam a managert, akivel mult heten talalkoztam, aki felhivot. Atfutott a gondolat a fejemben, hogy talan megint rossz idoben, esetleg egeszen rossz helyen, de visszagondoltam, s tudtam, hogy hogy ide kellett jonnom. Gondoltam, ha rossz helyen vagyok, ugy is szolnak. A megadott idore a kavezoban voltam, vartak ram. Kaptam egy fekete inget es egy fekete kotenyt a fekete nadragom fole. A feladatom az volt, szedjem le, es toroljem le az asztalokat, illetve a cseszeket, tanyerokat tegyem a mosogatogepbe. Ezt nagyon elveztem. Nem kellett feltetlenul kapcsolatba kerulnom a vendegekkel, ami csak az angol miatt zavart, maskulonben nem, mert nagyon szeretek veluk foglalkozni. Igy, az asztalok takaritasaval, epp a batorsagomnak megfelelo szinten erintkeztem veluk: elnezest, elvihetem a talcat, poharat, cseszet, szemetet... Ezt jo ideig csinaltam, kozben megmutattak, hogyan kell a toastot kesziteni, majd a pultban zajlo munkat demonstralta egy rutinos kollega. Rettenetesen gyors volt!!! A penztragepbe pontosan beutik a rendelest: elvitel/helyben fogyasztott, kicsi/nagy/kozepes kave, egyeb dolgok -peksutemeny, csoki, szendvics stb.-. Kiszamolja a vegosszeget, beirjuk mennyi penzt kaptunk, es a gep megmutatja, mennyi a visszajaro. Az oreg motoros, szamomra megmondhatatlan nemzetisegu pultos keze, mint a motolla, ugy jart. Nyilvan most csinalta szazezredjere, es megtanulhato, de sokkolo volt latni. Mondta, nezzem meg a sutiket, ismerkedjek a nevukkel, majd kiterelt a pult mogul, hogy jarjak korbe, nezzem meg, van-e leszedendo asztal. Volt, igy letakaritottam oket, es elmostam az edenyeket. Ekkor lehetett 11 ora, s az egyik manager holgy, egy portugal no, mondta, hogy oltozzek at, aztan majd beszelnek velem. Atoltoztem, majd vartam a masik, velhetoen francia managerre, mert a pultban volt eppen, az igen eros forgalom miatt. Majd jott, megkereste az oneletrajzomat, kerdezett nehany dolgot, es elmondta, hogy meg ket embert megneznek, es aztan dontenek, majd aznap vagy masnap hivnak, majd masnap hivnak.
Azota sem hivtak, amit a manager erdeklodesenek hianyabol sejtettem. Nyilvan akadnak nalam rutinosabba, ugyesebbek, jobban, batrabban beszelok. Nem kesergek, csak megyek elore, mert en ugy futok, mint aki tudja merre van a cel... vagy valami hasonlo.
2011. szeptember 26., hétfő
Bogar a varosban
Kalandom utan azt gondoltam, enyem a vilag. Barmire, mindenre kepes vagyok; masnap elmegyek munkat keresni, s majd huznak befele az utcarol, hogy de jo, hogy jottel, teged vartunk. A valosagban persze ez nem eppen igy torten.
NI number interjum utani napon osszekeszitettem gondosan kitoltott jelentkezesi lapjaimat es oneletrajzaimat. Gondoltam bemegyek a belvarosba, a belvaros egyik reszere, egy kicsi negyedebe, ahol sok kavezo van egymas hegyen hatan. Megceloztam a Costa es a Starbucks kavezokat,illetve gondoltam, ami meg adodik, utba esik, oda beadom az oneletrajzomat. Hogy ez a mufaj mennyire tavol all tolem. Pedig eleg hatarozottan tudok allast keresni, megprobalok mindent, meg a lehetetlen helyre is beadom, mert veszteni valom nincsen. Persze emailen semmi gond, de face-to-face, bemenni a helyekre, nyomulni.... az mar kevesbe az en mufajom. De ahogy a nepmese is mondja: egy eletem, egy halalom; meg kellett lepnem ezt, gondoltam, kulonben az eletben nem talalok munkat.
Bekocogtam metroval Covent Garden megallohoz, es kerestem az otthon, interneten felkutatott helyeket. Egy kavezoba beultem, mert en meg sosem jartam ezekben a kavelancokban, fogalmam sem volt, hogy nez ki, mit csinalnak odabent, milyen kavekat kinalnak. Megkostoltam egy kavet egy sutivel, es a szivem verzett, hogy ahelyett, hogy keresnem, csak koltom a penzt. Kipipaltam, lattam, kostoltam ezt is. Megremultem, mikor lattam, hogy dolgoznak a pult mogott. Igaza van Bogarnak, otthon nincs ilyen porges, legalabbis az altalam latott szektorokban tutira nincsen. Probaltam nem panikba esni, arra gondoltam tudok en is ilyen gyors lenni, kepes vagyok ra.
Aztan felkerestem a helyeimet, hogy beadjam a papirjaimat. Az elso helyen, amit otszor korbejartam, mire be mertem lepni, a pultos srac kedvesen kozolte, naluk most nincs uresedes, de az egyik masik, kozelben levo uzletukben van, illetve a konkurens lanc kicsit tavolabbi uzletebe is keresnek valakit. Oh, koszontem szepen a nagy segitseget, es mar mentem is a masik uzletbe. Ott leadtam a papiromat egy alkalmazottnak, aki figyelmembe ajanlotta, hogy vannak toborzo napjaik, az ajton levo kiiras szerint ket het mulva volt esedekes a kovetkezo. Gondoltam a papirom mar bent van, es meg vissza is johetek a megadott idopontban. Jajj, de mindenki annyira tud angolul, csak ez agasztott, ezzel szembesultem mindenhol, es hogy en ettol sehol sem vagyok. Ezt a gondolatot is gyorsan elhessegettem. Meg gyorsan beadtam a jelentkezesi lapomat a szomszed kavezoba a masik lanchoz, aztan visszatertem kiindulo pontomhoz. Nezelodtem, hova lehetne meg jelentkezni. Vegul egy harmadik lancot is talaltam, akiknek itt volt a toborzo irodajuk, de pechemre aznap epp nem voltak nyitva, mert csak het elejen, hetfotol szerdaig fogadjak a lelkes csatlakozni kivanokat. Felirtam az idopontokat, s tovabb setaltam gondolva, hogy a jovo heti program is biztositva van.
Mar nem mentem haza, megvartam Bogarat, aki egy baratjaval talalkozott, s en is csatlakoztam hozzajuk. Addig a kornyeken boklasztam, ami igen kellemes volt. Hangulatos kavezok, kocsmak ettermek, galaeriak, uzletek sorakoztak egymas utan barmelyik utcan indultam el.
A Victoria palyaudvaron talalkoztunk az ismerossel, ahol meg beadtam egy jelentkezesi lapot rea masik helyre, amit ajanlottak nekem. Itt talalkoztam a managerrel, aki nem volt tolem elragadtatva, mert meg nem dolgoztam kavezoban es ugyfelekkel sem volt tapasztalatom... szerinte. Ebben azert eroskodtem, hogy bar konytarban, de ilyen teren van tapasztalatom. Elmondta, hogy ok tenyleg keresnek valakit, es a beerkezett oneletrajzok alapjan behivnak nehany embert, es majd azok kozul valasztanak. Majd hiv, ha erdeklem oket. Csalodott voltam, de tudtam, hogy nem szabad elkeserednem, es kitartoan folytatnom kell tovabb ezt az utat. Bogar is biztatott, ha ez nem jon be, majd mas sikerul, s gyorsan felmertuk, mennyi hasonlo hely es lanc uzletet latjuk meg ott a palyaudvaron.
Megerkezett az ismeros is, es vegre kikapcsolodtunk. Megneztuk a Buckingham palotat, sotetben a Green Parkot, voltunk igazi angol kocsmaban, kettoben, es meg etteremben is. Itt nagyon hangulatos kocsmaelet van. Az emberek osszejarnak inni egy-ket pohar sort, hogy a barataikkal talalkozzanak es beszelgessenek, vagy csak egy konyv olvasasa, esetleg krikett meccs mellet guritanak le nehany pohar ale-t. Mi egy pizzat ettunk hozza, s kalandjainkat osztottuk meg egymassal, egy kemeny het vegere teve pontot ezzel.
NI number interjum utani napon osszekeszitettem gondosan kitoltott jelentkezesi lapjaimat es oneletrajzaimat. Gondoltam bemegyek a belvarosba, a belvaros egyik reszere, egy kicsi negyedebe, ahol sok kavezo van egymas hegyen hatan. Megceloztam a Costa es a Starbucks kavezokat,illetve gondoltam, ami meg adodik, utba esik, oda beadom az oneletrajzomat. Hogy ez a mufaj mennyire tavol all tolem. Pedig eleg hatarozottan tudok allast keresni, megprobalok mindent, meg a lehetetlen helyre is beadom, mert veszteni valom nincsen. Persze emailen semmi gond, de face-to-face, bemenni a helyekre, nyomulni.... az mar kevesbe az en mufajom. De ahogy a nepmese is mondja: egy eletem, egy halalom; meg kellett lepnem ezt, gondoltam, kulonben az eletben nem talalok munkat.
Bekocogtam metroval Covent Garden megallohoz, es kerestem az otthon, interneten felkutatott helyeket. Egy kavezoba beultem, mert en meg sosem jartam ezekben a kavelancokban, fogalmam sem volt, hogy nez ki, mit csinalnak odabent, milyen kavekat kinalnak. Megkostoltam egy kavet egy sutivel, es a szivem verzett, hogy ahelyett, hogy keresnem, csak koltom a penzt. Kipipaltam, lattam, kostoltam ezt is. Megremultem, mikor lattam, hogy dolgoznak a pult mogott. Igaza van Bogarnak, otthon nincs ilyen porges, legalabbis az altalam latott szektorokban tutira nincsen. Probaltam nem panikba esni, arra gondoltam tudok en is ilyen gyors lenni, kepes vagyok ra.
Aztan felkerestem a helyeimet, hogy beadjam a papirjaimat. Az elso helyen, amit otszor korbejartam, mire be mertem lepni, a pultos srac kedvesen kozolte, naluk most nincs uresedes, de az egyik masik, kozelben levo uzletukben van, illetve a konkurens lanc kicsit tavolabbi uzletebe is keresnek valakit. Oh, koszontem szepen a nagy segitseget, es mar mentem is a masik uzletbe. Ott leadtam a papiromat egy alkalmazottnak, aki figyelmembe ajanlotta, hogy vannak toborzo napjaik, az ajton levo kiiras szerint ket het mulva volt esedekes a kovetkezo. Gondoltam a papirom mar bent van, es meg vissza is johetek a megadott idopontban. Jajj, de mindenki annyira tud angolul, csak ez agasztott, ezzel szembesultem mindenhol, es hogy en ettol sehol sem vagyok. Ezt a gondolatot is gyorsan elhessegettem. Meg gyorsan beadtam a jelentkezesi lapomat a szomszed kavezoba a masik lanchoz, aztan visszatertem kiindulo pontomhoz. Nezelodtem, hova lehetne meg jelentkezni. Vegul egy harmadik lancot is talaltam, akiknek itt volt a toborzo irodajuk, de pechemre aznap epp nem voltak nyitva, mert csak het elejen, hetfotol szerdaig fogadjak a lelkes csatlakozni kivanokat. Felirtam az idopontokat, s tovabb setaltam gondolva, hogy a jovo heti program is biztositva van.
Mar nem mentem haza, megvartam Bogarat, aki egy baratjaval talalkozott, s en is csatlakoztam hozzajuk. Addig a kornyeken boklasztam, ami igen kellemes volt. Hangulatos kavezok, kocsmak ettermek, galaeriak, uzletek sorakoztak egymas utan barmelyik utcan indultam el.
A Victoria palyaudvaron talalkoztunk az ismerossel, ahol meg beadtam egy jelentkezesi lapot rea masik helyre, amit ajanlottak nekem. Itt talalkoztam a managerrel, aki nem volt tolem elragadtatva, mert meg nem dolgoztam kavezoban es ugyfelekkel sem volt tapasztalatom... szerinte. Ebben azert eroskodtem, hogy bar konytarban, de ilyen teren van tapasztalatom. Elmondta, hogy ok tenyleg keresnek valakit, es a beerkezett oneletrajzok alapjan behivnak nehany embert, es majd azok kozul valasztanak. Majd hiv, ha erdeklem oket. Csalodott voltam, de tudtam, hogy nem szabad elkeserednem, es kitartoan folytatnom kell tovabb ezt az utat. Bogar is biztatott, ha ez nem jon be, majd mas sikerul, s gyorsan felmertuk, mennyi hasonlo hely es lanc uzletet latjuk meg ott a palyaudvaron.
Megerkezett az ismeros is, es vegre kikapcsolodtunk. Megneztuk a Buckingham palotat, sotetben a Green Parkot, voltunk igazi angol kocsmaban, kettoben, es meg etteremben is. Itt nagyon hangulatos kocsmaelet van. Az emberek osszejarnak inni egy-ket pohar sort, hogy a barataikkal talalkozzanak es beszelgessenek, vagy csak egy konyv olvasasa, esetleg krikett meccs mellet guritanak le nehany pohar ale-t. Mi egy pizzat ettunk hozza, s kalandjainkat osztottuk meg egymassal, egy kemeny het vegere teve pontot ezzel.
2011. szeptember 20., kedd
Kaland
Soha nem kerestem meg munkat ilyen hevvel, es soha nem fuggtem kimeneteletol annyira, mint most. Az iskolaszunetekben altalaban dolgoztam, mikor mar megtehettem, de azokat a lehetosegeket inkabb kaptam, mint kerestem. A foiskola vegehez kozeledve szerencses voltam, kesobbi valtasomkor pedig meg megvolt a helyem, amirol mozdulni szerettem volna.
Most, hogy az alomszeruen adodo lehetoseget eldobtam magamtol, hirtelen egy a nyilt tengeren hanykodo csonakban talaltam magamat. Tajekozodni nem tudtam, csak sodrodtam, egyik otletbol kaptam a masikba, igy vegul nem jutottam sehova. Panikba estem, mert tudtam, ha hamarosan nem erek celt valahol, megfulladok, es Bogarat is magammal rantom. Vihar lett, es csak dobalt a tenger...
Kis valtozatossagot hozott a biztositasi szamot ado hivatal interjuja, ahol is megnezik, ki vagyok, mi vagyok, az vagyok-e aki. Idopontom mar volt: csutortok, 11:45. Felkeszultem, osszes papiromat osszeszedtem, szepen feloltoztem, es elindultam. Igyekeztem, mar majdnem elkestem, de epp idoben ott voltam. A recepciosnal jelentkeztem nevemmel, idopontommal es sorszamommal, majd kozoltek: tegnap volt az idopontom, nem ma. Lelki szemeim elott megjelent a tortenet folytatasa: uj idopont kerese, kb. ujabb ket het varakozasi ido, Bogar orjong.... Remalom, csak en lehetek ilyen bena. A recepciosok kozul az egyik, egy kedves fekete fiu azt javasolat, menjek ki az epulet el, hivjam fel most az idopontert a kozponti szamukat, mondjam el mi tortent, es hogy itt allok a hivatal elott, probaljak idopontot kerni aznapra. Hajj, gondoltam magamban, koszonom a segitseget, de ezt megis hogy csinaljam az en angolommal. Nem volt mit tenni, legrosszabb esetben egy uj idopontot kapok. Felhivtam a szamot, es elmondtam mi tortent, es mit szeretnek. Megertettek. Adatot egyeztettunk. Itt valami nem stimmelt. Ekkor kezdtem nem erteni semmit, de kibogoztuk. Mivel nem stimmelt egy adatom, vissza kellett mennem a hivatalban, kernem az adatom modositasat, majd utan ujra hivnom a kozponti szamot uj idopontert. Huhhh. Sikerult.
Visszamentem a hivatalba, elmondtam a problemat, ahol nem ertettek igazan, mert nem is talaltak a rendszerben, de kertek kicsit alljak felre, mert kozben uj ugyfelek erkeztek, aztan folytatjuk. Az uj ugyfelek magyarok voltak, akik egy mukkot sem tudtak angolul. Gondoltam, segitek nekik szorult helyzetukben. A vege az lett, hogy egyikojukkel elmentem az interjura, hogy forditsam a kerdeseket es a valaszokat. A recepciosok, pedig megigertek, ha ott vegzek, segitenek az en ugyemben. Gondoltam, legalabb tudni fogom, mire szamithatok az interjun. Tulestunk a dolgon. Nem egy nagy dolog ez az interju, de nem art, ha picit tudsz angolul.
Visszatertem a recepciora. Gondoltam, bajban vagyok, mert, aki megigerte, hogy segit, mar nem volt ott, de tevedtem, mert a masik recepcios, aki egy rossz arcu, felszemu, ragyas kepu, borostas biztonsagi or kulseju pocakos pasas volt, rogton odahivott magahoz. Rajott, hogy kedves, fekete kollegaja, aki szinten ismeri az ugyemet nincs ott, csak egy masik, akirol mondta is: gyulolom azt a sracot, ha elmegyek innen, bammm-bamm - mutatta az oklevel, megolom, komolyan. Majd hirtelen valtott, s kedvesen mondta a recepcioban eppen ulo Giovannanak, hogy en az o baratja vagyok, ket ugyfellel is segitsegukre voltam, es kellene nekem aznapra egy uj idopont, mert a korabbi meghiusult. A kedves, otvenes holgy segitett nekem... a felszemu kartyajaval, mert az nem akarta bajba hozni a kis holgyet. Itt derult ki, hogy a vezeteknevem kezdobetujet elirtak, igy valoszinuleg ezert nem talaltak a rendszerben. Ket ora mulva volt az uj idopontom. Nem ket hetet, nem is ket napot, csak ket orat kellett varnom.
Setaltam a kornyeken, majd visszamentem. A lapomra ekkor rairta a felszemu, hogy rendben van, koszoni szepen, marmint a soronkivuliseget az ugyintezonek. Felmentem az emeletre, ahol az interjuk zajlottak, meg le sem ultem, mar szolitottak. Egy kedves indiai holggyel beszelgettem. Kiderult, hogy a lakasszamom sem jo, igy az idopontrol a levelet ezert nem kaptam meg. A holgy kijavitotta a cimemet, minden adatot felvett, es meg az oneletrajzomat is megnezte, otleteket adott, hova adjam be. Negyed ora alatt vegeztunk. 2-3 het mulva pedig remelhetoleg megerkezik a biztositasi szamom.
Utban hazafele meg utbaigazitottam valakit a metroban, s a bolti biztonsagi or, biztositott engem, mikor ures kezzel tavoztam, mondva, hogy nem vettem semmit, hogy o rolam nem is feltetelezett semmi rosszat.
A kalandok utan vegre minden vilagosnak latszott, felderult az eg es kisutott a nap. Talan megis van keresnivalom ezen a furcsa helyen, es meg is talalom majd a celom fele vezeto utat.
Most, hogy az alomszeruen adodo lehetoseget eldobtam magamtol, hirtelen egy a nyilt tengeren hanykodo csonakban talaltam magamat. Tajekozodni nem tudtam, csak sodrodtam, egyik otletbol kaptam a masikba, igy vegul nem jutottam sehova. Panikba estem, mert tudtam, ha hamarosan nem erek celt valahol, megfulladok, es Bogarat is magammal rantom. Vihar lett, es csak dobalt a tenger...
Kis valtozatossagot hozott a biztositasi szamot ado hivatal interjuja, ahol is megnezik, ki vagyok, mi vagyok, az vagyok-e aki. Idopontom mar volt: csutortok, 11:45. Felkeszultem, osszes papiromat osszeszedtem, szepen feloltoztem, es elindultam. Igyekeztem, mar majdnem elkestem, de epp idoben ott voltam. A recepciosnal jelentkeztem nevemmel, idopontommal es sorszamommal, majd kozoltek: tegnap volt az idopontom, nem ma. Lelki szemeim elott megjelent a tortenet folytatasa: uj idopont kerese, kb. ujabb ket het varakozasi ido, Bogar orjong.... Remalom, csak en lehetek ilyen bena. A recepciosok kozul az egyik, egy kedves fekete fiu azt javasolat, menjek ki az epulet el, hivjam fel most az idopontert a kozponti szamukat, mondjam el mi tortent, es hogy itt allok a hivatal elott, probaljak idopontot kerni aznapra. Hajj, gondoltam magamban, koszonom a segitseget, de ezt megis hogy csinaljam az en angolommal. Nem volt mit tenni, legrosszabb esetben egy uj idopontot kapok. Felhivtam a szamot, es elmondtam mi tortent, es mit szeretnek. Megertettek. Adatot egyeztettunk. Itt valami nem stimmelt. Ekkor kezdtem nem erteni semmit, de kibogoztuk. Mivel nem stimmelt egy adatom, vissza kellett mennem a hivatalban, kernem az adatom modositasat, majd utan ujra hivnom a kozponti szamot uj idopontert. Huhhh. Sikerult.
Visszamentem a hivatalba, elmondtam a problemat, ahol nem ertettek igazan, mert nem is talaltak a rendszerben, de kertek kicsit alljak felre, mert kozben uj ugyfelek erkeztek, aztan folytatjuk. Az uj ugyfelek magyarok voltak, akik egy mukkot sem tudtak angolul. Gondoltam, segitek nekik szorult helyzetukben. A vege az lett, hogy egyikojukkel elmentem az interjura, hogy forditsam a kerdeseket es a valaszokat. A recepciosok, pedig megigertek, ha ott vegzek, segitenek az en ugyemben. Gondoltam, legalabb tudni fogom, mire szamithatok az interjun. Tulestunk a dolgon. Nem egy nagy dolog ez az interju, de nem art, ha picit tudsz angolul.
Visszatertem a recepciora. Gondoltam, bajban vagyok, mert, aki megigerte, hogy segit, mar nem volt ott, de tevedtem, mert a masik recepcios, aki egy rossz arcu, felszemu, ragyas kepu, borostas biztonsagi or kulseju pocakos pasas volt, rogton odahivott magahoz. Rajott, hogy kedves, fekete kollegaja, aki szinten ismeri az ugyemet nincs ott, csak egy masik, akirol mondta is: gyulolom azt a sracot, ha elmegyek innen, bammm-bamm - mutatta az oklevel, megolom, komolyan. Majd hirtelen valtott, s kedvesen mondta a recepcioban eppen ulo Giovannanak, hogy en az o baratja vagyok, ket ugyfellel is segitsegukre voltam, es kellene nekem aznapra egy uj idopont, mert a korabbi meghiusult. A kedves, otvenes holgy segitett nekem... a felszemu kartyajaval, mert az nem akarta bajba hozni a kis holgyet. Itt derult ki, hogy a vezeteknevem kezdobetujet elirtak, igy valoszinuleg ezert nem talaltak a rendszerben. Ket ora mulva volt az uj idopontom. Nem ket hetet, nem is ket napot, csak ket orat kellett varnom.
Setaltam a kornyeken, majd visszamentem. A lapomra ekkor rairta a felszemu, hogy rendben van, koszoni szepen, marmint a soronkivuliseget az ugyintezonek. Felmentem az emeletre, ahol az interjuk zajlottak, meg le sem ultem, mar szolitottak. Egy kedves indiai holggyel beszelgettem. Kiderult, hogy a lakasszamom sem jo, igy az idopontrol a levelet ezert nem kaptam meg. A holgy kijavitotta a cimemet, minden adatot felvett, es meg az oneletrajzomat is megnezte, otleteket adott, hova adjam be. Negyed ora alatt vegeztunk. 2-3 het mulva pedig remelhetoleg megerkezik a biztositasi szamom.
Utban hazafele meg utbaigazitottam valakit a metroban, s a bolti biztonsagi or, biztositott engem, mikor ures kezzel tavoztam, mondva, hogy nem vettem semmit, hogy o rolam nem is feltetelezett semmi rosszat.
A kalandok utan vegre minden vilagosnak latszott, felderult az eg es kisutott a nap. Talan megis van keresnivalom ezen a furcsa helyen, es meg is talalom majd a celom fele vezeto utat.
2011. szeptember 19., hétfő
Kiflibol a kerites
Kovetkezo heten belecsaptam a lecsoba, vagy irhatnam a rajzfilm cime utan, a l'ecsoban (Anyu, te ennek ne nezz utana! Sajat erdekedben mondom.). Volt egy kis ... afferom a franciakkal.
Az ugy volt, hogy biztos tippet kaptam egy kedves baratnemtol arra nezve, mikor es melyik uzletebe kell bemennem annak a peksegnek, amelyiknel dolgozni szeretnek. Ez onmagaban is riaszto es felelmetes volt, ezt tetezte az a teny, hogy ebben a varosban jol es gyorsan kozlekedni csak mertoval lehet, tehat igy erdemes. Igen, metroval, ami az a jarmu, amin en..... 8 eve nem ultem. Ez elott azonban az oyster kartyamat, a helyi utazasi kartyamat is fel kellett toltetnem a punjabikkal. Nem volt eleg az interju miatti izgalom, elotte egy kisebb es egy oriasi probatetelen kellett atesnem. Nem is csoda, hogy elozo este rettenetes hulyesegeket almodtam a megkozelithetetlen vasutallomasrol.
A kartyat feltoltettem, a metrot tuleltem, kovetkezett az interju. Hogy pontos analogiaval eljek, nem olyan volt mint az alom es a fairy tail, hanem olyan siman ment, ahogy a kes csuszik a vajas kenyeren. Elmentem, meghallgattak, masnapra probanapot ajanlottak, ha az is megy, rendben vagyok. Fantasztikus erzes volt. Masodik hetemet toltottem Londonban, es maris enyem volt pont az a lehetoseg, amire vagytam, de ugyanakkor azt hittem nem lehetseges, hogy sikeruljon.
Masnap reggel 7 orara mentem a megadott uzletbe. Az uzlet lengyel managere kedvesen fogadott, majd atadott a francia konyhas lanynak, aki rogton munkra fogott. Paradicsom szeletelessel kezdtem, aztan szendvicseket keszitettunk. Latszott, hogy kemeny munka, de a konyhan mindig az, de igy elvezheto is. Negy orat toltottem ott. Majd megkerdeztek akarom-e. Mondtam, igen, tehat masnap reggel 5 orara vartak.
Bogar nagyon buszke es boldog volt. En feltem kicsit, de gondoltam meglatjuk egy probat meger. Masnap 3:30-kor csorgott az ora. Bogar hos volt, felkelt velem, hogy elkiserjen az ejszakai buszhoz, mert akkor meg nincs metro. Az atszallasnal talalkoztam is ujdonsult kollegammal, a konyhas lannyal. 5-re epp oda is ertunk az uzletbe, es nekilattunk a munkanak. Majd keszitettunk egy kavet, illetve teat, hogy reggelizzunk. Szerencsem volt, hogy kicsi reggelit valasztottam, mert gyorsan befejeztem, es mar ugrottunk is vissz a munkaba. Elore keszitett peksutemenyek kerultek elo mindenfele hutokbol, majd jutottak a sutobe, es lettek aranybarnak. Kremek es maszlagok, mandulaforgacsok es mindefele csodalatossa varazsolo dolgok kerultek elo, majd osszetortem nehany sutemenyt nagy buzgalmamban, ami igy is tul lassu volt, szoltak is gyorsan, hogy mar valojaban mast kellene csinalni. Kozben megerkezett a szallitmany, ami minden penteken reggel erkezik Franciaorszagbol. Onnan hoznak mindent, meg a savanyu uborkat is. A tarsam bent volt a hutonel, en kint a rakalapoknal. Ket, vall magassagig megrakott raklaprol hordtam be a dobozokat: fagyasztott peksutemenyek, sajtok, szalamik, sonkak, tengeri micsodak, savanyusagok, martasok es ki tudja mik. Miutan ez megvolt, folytattuk a szendvicseket, amikhez ez ido alatt a manager latott hozza. Mindennek sajat neve es szabalya van persze, hogy a milyen nevu szendvicsbe mit es mennyit kell tenni. Vilagos, persze, receptje van. Mikor befejeztuk a szendvicseket, eleszitettuk a pizzat, majd hozzalattunk a salatak keszitesehez. Eztan, 1 ora korul jott el az ido, hogy fujjunk egyet es egyunk valamit. Ekkor megittam a reggeli team masodik felet, es probaltam enni egy szendvicset, kozben fultanuja lehettem annak, hogy a fonok szemrehanyast tesz a konyhas lanynak a csuszasert, es hogy holnap gyorsabbnak kell lenni, aki persze rogton visszavagott, hogy az egesz miattam van, mire mondtak, menjek inkabb ki a levegore vagy az irodaba. Ezen tulesve hozzalattam a mosogatashoz, ami a kovetkezo feladat volt. Ezt elveztem a legjobban, mert ezt ertettem, ebben nem lehetett semmit elrontani, es eleg gyorsan tudtam vele haladni, bar mondtak a feneket nem kell elmosni, csak a lapjat...
A nap soran tobb alkalommal is ugy ereztem, ez a munka nem nekem valo, egyaltalan nem elveztem, nem volt olyan resze, ami lelkesitett volna, es tobszor bizonytalan is voltam, jol csinalom-e, pontosan ertettem-e az instrukciot. Mosogatas kozben attekintettem a napomat, gondolkodtam az elottem allo napokon es heteken, majd ugy dontottem, feladom. Kit erdekel, ha otthon elegetek ket tepszi sutemenyt. Bogarral nevetunk egy jot, s legyitunk ra. Mondtam is a managernek, hogy nem vagyok benne biztos, hogy kepes vagyok egyedul vinni a konyhat. O meg mondta, nem vesztegetik ram az idot, ha nem tudom. Igy befejeztem a munkamat, segitettem Bennynek, a konyhas lanynak, es 3 orakor elmentunk haza.
Eztan lelkiismeretfurdalas, bizonytalansag, csalodottsag, siras, megkonnyebbules, majd az egesz elorol, napokig, hullamozva. A tundermese remalomma valt.
Az ugy volt, hogy biztos tippet kaptam egy kedves baratnemtol arra nezve, mikor es melyik uzletebe kell bemennem annak a peksegnek, amelyiknel dolgozni szeretnek. Ez onmagaban is riaszto es felelmetes volt, ezt tetezte az a teny, hogy ebben a varosban jol es gyorsan kozlekedni csak mertoval lehet, tehat igy erdemes. Igen, metroval, ami az a jarmu, amin en..... 8 eve nem ultem. Ez elott azonban az oyster kartyamat, a helyi utazasi kartyamat is fel kellett toltetnem a punjabikkal. Nem volt eleg az interju miatti izgalom, elotte egy kisebb es egy oriasi probatetelen kellett atesnem. Nem is csoda, hogy elozo este rettenetes hulyesegeket almodtam a megkozelithetetlen vasutallomasrol.
A kartyat feltoltettem, a metrot tuleltem, kovetkezett az interju. Hogy pontos analogiaval eljek, nem olyan volt mint az alom es a fairy tail, hanem olyan siman ment, ahogy a kes csuszik a vajas kenyeren. Elmentem, meghallgattak, masnapra probanapot ajanlottak, ha az is megy, rendben vagyok. Fantasztikus erzes volt. Masodik hetemet toltottem Londonban, es maris enyem volt pont az a lehetoseg, amire vagytam, de ugyanakkor azt hittem nem lehetseges, hogy sikeruljon.
Masnap reggel 7 orara mentem a megadott uzletbe. Az uzlet lengyel managere kedvesen fogadott, majd atadott a francia konyhas lanynak, aki rogton munkra fogott. Paradicsom szeletelessel kezdtem, aztan szendvicseket keszitettunk. Latszott, hogy kemeny munka, de a konyhan mindig az, de igy elvezheto is. Negy orat toltottem ott. Majd megkerdeztek akarom-e. Mondtam, igen, tehat masnap reggel 5 orara vartak.
Bogar nagyon buszke es boldog volt. En feltem kicsit, de gondoltam meglatjuk egy probat meger. Masnap 3:30-kor csorgott az ora. Bogar hos volt, felkelt velem, hogy elkiserjen az ejszakai buszhoz, mert akkor meg nincs metro. Az atszallasnal talalkoztam is ujdonsult kollegammal, a konyhas lannyal. 5-re epp oda is ertunk az uzletbe, es nekilattunk a munkanak. Majd keszitettunk egy kavet, illetve teat, hogy reggelizzunk. Szerencsem volt, hogy kicsi reggelit valasztottam, mert gyorsan befejeztem, es mar ugrottunk is vissz a munkaba. Elore keszitett peksutemenyek kerultek elo mindenfele hutokbol, majd jutottak a sutobe, es lettek aranybarnak. Kremek es maszlagok, mandulaforgacsok es mindefele csodalatossa varazsolo dolgok kerultek elo, majd osszetortem nehany sutemenyt nagy buzgalmamban, ami igy is tul lassu volt, szoltak is gyorsan, hogy mar valojaban mast kellene csinalni. Kozben megerkezett a szallitmany, ami minden penteken reggel erkezik Franciaorszagbol. Onnan hoznak mindent, meg a savanyu uborkat is. A tarsam bent volt a hutonel, en kint a rakalapoknal. Ket, vall magassagig megrakott raklaprol hordtam be a dobozokat: fagyasztott peksutemenyek, sajtok, szalamik, sonkak, tengeri micsodak, savanyusagok, martasok es ki tudja mik. Miutan ez megvolt, folytattuk a szendvicseket, amikhez ez ido alatt a manager latott hozza. Mindennek sajat neve es szabalya van persze, hogy a milyen nevu szendvicsbe mit es mennyit kell tenni. Vilagos, persze, receptje van. Mikor befejeztuk a szendvicseket, eleszitettuk a pizzat, majd hozzalattunk a salatak keszitesehez. Eztan, 1 ora korul jott el az ido, hogy fujjunk egyet es egyunk valamit. Ekkor megittam a reggeli team masodik felet, es probaltam enni egy szendvicset, kozben fultanuja lehettem annak, hogy a fonok szemrehanyast tesz a konyhas lanynak a csuszasert, es hogy holnap gyorsabbnak kell lenni, aki persze rogton visszavagott, hogy az egesz miattam van, mire mondtak, menjek inkabb ki a levegore vagy az irodaba. Ezen tulesve hozzalattam a mosogatashoz, ami a kovetkezo feladat volt. Ezt elveztem a legjobban, mert ezt ertettem, ebben nem lehetett semmit elrontani, es eleg gyorsan tudtam vele haladni, bar mondtak a feneket nem kell elmosni, csak a lapjat...
A nap soran tobb alkalommal is ugy ereztem, ez a munka nem nekem valo, egyaltalan nem elveztem, nem volt olyan resze, ami lelkesitett volna, es tobszor bizonytalan is voltam, jol csinalom-e, pontosan ertettem-e az instrukciot. Mosogatas kozben attekintettem a napomat, gondolkodtam az elottem allo napokon es heteken, majd ugy dontottem, feladom. Kit erdekel, ha otthon elegetek ket tepszi sutemenyt. Bogarral nevetunk egy jot, s legyitunk ra. Mondtam is a managernek, hogy nem vagyok benne biztos, hogy kepes vagyok egyedul vinni a konyhat. O meg mondta, nem vesztegetik ram az idot, ha nem tudom. Igy befejeztem a munkamat, segitettem Bennynek, a konyhas lanynak, es 3 orakor elmentunk haza.
Eztan lelkiismeretfurdalas, bizonytalansag, csalodottsag, siras, megkonnyebbules, majd az egesz elorol, napokig, hullamozva. A tundermese remalomma valt.
2011. szeptember 18., vasárnap
Southend-on-sea
Az elso hetveget egy videki kirandulasnak szenteltuk. Szerintem tudat alatt ezzel igyekeztuk meghosszabbitani korabbi, Europat atszelo kalandunkat, hianyoztak mar az orak, amiket az autoban toltunk feher csikokat falva. Az is emellett szolt, hogy a varosba mindenkepp megyunk majd a kesobbiekben, az ido is szep volt, az autot is meg kellett jaratni, erdemes volt kicsit videkre menni..... es nem mellesleg, talan kivancsiabb is voltam a videkre, mint a varosra.... es ujra latni akartam a tengert.
Nem hosszas keresgeles utan, raboktunk a terkepen Southend-on-sea varoskara, ami, ahogy a neve is mutatja, a deli vege a keleti partoknak. Valahol szemben, kis tulzassal, a brugge-i foteren valakik isszak a reggeli, tejszinhabos kapucsinot. Az ut egy ora. 11 ora korul indultunk, delre ott voltunk. A forgalom eros volt, igy Bogar konnyen betarthatta a sebesseghatarokat. Ezt ugy ellenorizte, hogy indulas elott a fordulatszammerore tapasztott egy tablazatot az atszamolt ertekekkel. Nem szaguldoztak az autosok, de nem is tudtak volna a forgalom miatt. Raerosen, kenyelmes tempoban erkeztunk meg Southend-on-sea varosba.
A varos idilli. Nem tudtam eldonteni, ez tetszik jobban vagy Brugge. Ebben, ketsegtelen, tobb volt a valoszeruseg es az elet, igy inkabb erre szavaznek. 160 ezres varos, tehat se nem tul kicsi, se nem tul nagy, az en izlesemnek eppen megfelel. A hazak a kedves angol hazak, Bogar ugy mondta, ez valami holland stilusu epitkezes. Nagyon ... cukik, nekem ez is mesekonyvi volt.
A tenger most mas arcat mutatta, mint a csatornanal, mivel egy obolben talahato. Viz nelkuli part, korabban kisodrodott moszatkak es sar latvanya fogadott minket. Ebben a kornyezetben fogyasztottuk el ebedunket a sonkas szendvicseket es az almat a keksszel. Majd tettunk egy setat a part menten, velhetoen a nyilt tenger iranyaba. A viz kozben egyre magasabb lett, es iutan visszafordultunk, lattuk, hogy a korabban a szarazbol kiemelkedo hajok, mar a vizben usznak. A tenger visszatert, megtoltotte az oblot. A vizzel egyutt a latogatok szama is megnott. Jokor hagytuk el a varost, a turistak, pihenni vagyok ozone elott. Ismet megcsodaltuk a kellemes utcakepet, a kedves hazakat, majd visszatertunk az autopalyara, majd Londonba.
2011. szeptember 3., szombat
Elso napok
Amikor Londonba ertunk egy hatalmas, teljes es dupla szivarvany mellett haladtunk el. Azt kellett gondolnom, ez nem lehet veletlen, ennek jelentese, JO uzenete van. De a valosag ennel kiabranditobb volt, mikor lakohelyunkre ertunk. Bar Bogar folyamatosan sulykolta belem nagyon rossz, nagyon rossz, nagyon rossz lesz a szallas, azt gondoltam ez csak eros, Bogar fele tulzas, tehat nem lesz nagyon jo, de nem is lesz nagyon rossz, kulonben is laktam en mar fura helyeken, meg kollegiumban is. Nem, nem volt tulzas, minden szava igaz volt. Ez a szallas: sz*r. Az elso itt toltott ejszakan ketsegek kozott fekudtem agyba, de ez inkabb szolt a lakasnak es a szobanak, mint Anglianak, Londonnak es az uj helyzetnek, hiszen ezekbol meg semmit sem lattam.
Masnap, hetfon, Bogar meg szabad volt, csak masnap ment munkaba, igy volt egy napunk, hogy kozosen ismerkedjunk a kornyekkel. Meglatogattuk leparkolt autonkat, felkerestuk a fontosabb helyeket, mint peldaul a helyi Lidl aruhazat, Wood Green metroallomast, es az Alexandra Parkot. Megtudtam, hogyan kell hasznalni a buszmegallokat, hogyan tervezzek kozlekedest Londonban, de hogy melyik iranyba kell neznem eloszor a zebranal... meg mindig megzavarodok, de szerencsere a legtobb helyen felfestik, hogy merre nezz, igy mar csak a right es a left fogalmaval kell tisztaban lenni. A nyelven, a kulturan kivul a sokfele ember, ami furcsa es idegen itt. Mindenfele szinu, formaju, meretu, ruhaju, viselkedesu, nyelvu ember el itt.
Masnap Bogar elkezdte az idei tanevet, igy egyedul kellett boldogulnom, es vart ram nehany feladat: sim kartya vasarlas, idopont kerese biztositasi szam igenylesehez, bevasarlas. A sim kartyat nagyon egyszeruen elinteztem, magam sem hittem volna. Az idopont keres mar nem volt ilyen vidam dolog, mert nagyon nehezen ertettem, mit mondanak a telefon tulso vegen, de sikerult, lett idopontom. Es hat bevasarolni, lassuk be, az sem egy tul bonyolult dolog, csak az ember mindig fel, ne legyen semmi bonyodalom, extra eset, mert akkor kesz, vege, halal. Eddig minden rendben.
Mire vege lett a hetnek, mar nem lattam olyan sotetnek a helyzetet, mint elso este es elso nap. Az emberek itt is csak emberek, nem esznek magyarokat, es sok esetben sokkal kedvesebbek, mint odahaza. A hazakat, a parkokat es a fakat imadom, az ido szep, meg ha fuj es esik is, a fu pedig fantasztikusan zold.
Masnap, hetfon, Bogar meg szabad volt, csak masnap ment munkaba, igy volt egy napunk, hogy kozosen ismerkedjunk a kornyekkel. Meglatogattuk leparkolt autonkat, felkerestuk a fontosabb helyeket, mint peldaul a helyi Lidl aruhazat, Wood Green metroallomast, es az Alexandra Parkot. Megtudtam, hogyan kell hasznalni a buszmegallokat, hogyan tervezzek kozlekedest Londonban, de hogy melyik iranyba kell neznem eloszor a zebranal... meg mindig megzavarodok, de szerencsere a legtobb helyen felfestik, hogy merre nezz, igy mar csak a right es a left fogalmaval kell tisztaban lenni. A nyelven, a kulturan kivul a sokfele ember, ami furcsa es idegen itt. Mindenfele szinu, formaju, meretu, ruhaju, viselkedesu, nyelvu ember el itt.
Masnap Bogar elkezdte az idei tanevet, igy egyedul kellett boldogulnom, es vart ram nehany feladat: sim kartya vasarlas, idopont kerese biztositasi szam igenylesehez, bevasarlas. A sim kartyat nagyon egyszeruen elinteztem, magam sem hittem volna. Az idopont keres mar nem volt ilyen vidam dolog, mert nagyon nehezen ertettem, mit mondanak a telefon tulso vegen, de sikerult, lett idopontom. Es hat bevasarolni, lassuk be, az sem egy tul bonyolult dolog, csak az ember mindig fel, ne legyen semmi bonyodalom, extra eset, mert akkor kesz, vege, halal. Eddig minden rendben.
Mire vege lett a hetnek, mar nem lattam olyan sotetnek a helyzetet, mint elso este es elso nap. Az emberek itt is csak emberek, nem esznek magyarokat, es sok esetben sokkal kedvesebbek, mint odahaza. A hazakat, a parkokat es a fakat imadom, az ido szep, meg ha fuj es esik is, a fu pedig fantasztikusan zold.
Bogar a parton
Megerkeztem, itt vagyok. :) Csutortokon delelott indultunk, es vasarnap este ertunk Londonba. Negy nap alatt tettuk meg az utat. Azt tudtuk, hogy Brugge-ban meg szeretnenk allni, a tobbi allomas viszont ad hoc jelleggel let kivalasztva.
Pecsrol indultunk Szekszard erintesevel, ahonnan fel 12 korul szalltunk autoba. Este hatkor kanyarodtunk le az autopalyarol Linznel, ahol rogton ki volt teve a kemping tabla. Nem volt foglalt szallasunk, csak a sator a csomagtartoban, igy nagyon orultunk, hogy egyenesen a kempingbe tudunk menni. Volt is szabad hely, igy hamarosan mar a satrat vertuk. Aztan elmentunk setalni, hogy beuljunk valahva vacsorazni. Epp a kemping mellett van egy to, a Pichlingersee. Gyorsan elkaptuk, azt gondoltuk, az utolso nyitva tarto helyet, ahol kaptunk meg sort es hideg vacsorat. Aztan miutan megettuk, es tovabb setaltunk, meg rengeteg nyitva tarto, meleg konyhas helyet talatunk.... :) Ezert ujabb pohar sorrel kellett vigasztalnunk magunkat. :D Remekul aludtunk, bar meg meleg volt, de a satorban ejszakara kellemes huvos lett, persze a nap elso sugarai utan erdemes felkelni, es mi fel is ebredtunk. 8 ora korul mar indulasra keszek voltunk. Irany a Hofer, mert valamiert itt az Aldi a Hofer nevet viseli. Bevasaroltunk, reggeliztunk: kave, rozskenyer, sajt, szalami. Nyammm. :)
A kovetkezo utszakasz hosszu volt, Linzbol egyenesen Kolnbe mentunk. Rettenetesen meleg volt. Azt gondoltuk Linzbol elindulva, hogy kicsit jobb az ido, de Nemetorszagba, Bayernbe erve tapasztaltuk, hogy nem. Koln viszont esovel fogadott minket, es ott mar kifejezetten huvos volt az ido. Itt szinten tabla vezetett minket az autopalyarol a kempingbe, ahol boven volt szabad sator- es autohely. Satrat vertunk, majd irany egy etterem. A folyo tulso partjan talaltunk is egy igen kellemes helyet: http://www.brauhaus-quetsch.de/index.html . Nagyon finomat ettunk es ittunk. Pacolt halat piritott krumplival es baconbe tekert zoldbabbal, illetve zsemlegombocot rokagombas martassal, hozza pedig a jellegzetes kolni sort ittuk, amia a kolsch (ko:lsch) nevre hallgat. Aludtunk egy jot, a szuper satrunkban, amire egyaltalan nem volt panaszunk, mert az egesz estes szakado esoben is szarazon tartott minket. Masnap pedig megneztuk a domot es kornyeket. Nemetorszag szep, es Koln is, az emberek pedig rendkivul kedvesek.
Kolnbol valamivel del elott indultunk, es 3 ora korul mar Brugge-ban voltunk. Bar tudtuk, hogy itt meg akarunk szallni, nem volt foglalt szallasunk, hittuk, hogy itt is egyszeruen talalunk szallast. Leparkoltunk, es eloszor turistainformaciot kerestunk, majd szallast kerestunk, majd internetet loptunk, es vegul meglett a kemping. Ez korulbelol 4 orat vett igenybe... a zuhogo esoben. Miutan a kemping meglett, es felvertuk a satrat, visszamentunk a varosba, mert feltett szandekunk volt, hogy belga sort iszunk, es bizony ehesek is voltunk ekkora mar. Nagyon rossz kedvu voltam, Brugge-t idillinek kepzeltem, es az is, de a bolyongas vizes cipoben nem illik hozza. Aztan jobb lett a helyzet, ahogy beultunk egy etterembe egy menure: sajtos krokett salataval, flamand marha porkolt sult krumplival es salataval, vegul vanilia fagylalt tejszinhabbal; hozza finom belga sor, amiknek a nevere nem emlekszem. Es ahogy ez lenni szokott, az etterembol kierve ismet leszakadt az eg, igy teljesen borig azva ertunk vissza a kempinge. Itt jobbnak lattuk, ha inkabb a kocsoban alszunk, nem az eso, inkabb az atazas es a hideg miatt. Meglepoen jo volt. Rosszabbra szamitottam. :) Masnap, mert semikepp nem akartunk rossz emlekekkel tavozni Brugges-bol, ujra bementunk a belvarosba. Ez a varos gyonyoru! Egeszen mas itt az elet, mint nalunk, sokkal lassabb, nyugodtabb. Elveztuk. Kaveztunk a Markt teren, belga csokit ettunk, setagattunk, fotoztunk, bepotoltuk, ami elozo nap elmaradt. Imadtuk.
Brugge-bol Dunkerque fele vettuk az iranyt, hogy vegcelunkat Londont elerjuk. Mikor megjelentek a siralyok, es feltunt a tenger kekje, az fantasztikus erzes volt. Hatalmas hajoval utaztunk, 3 emelet csak a jarmuveknek, es 2 szint az utasok szamara. Mindenhol etterem, kavezo es hatalmas ablakok a vizre. Nagyon izgalmas, szep ut volt, ami ket oraig tartott.
A doveri sziklakrol mar sokat hallottam, de nem gondoltam, hogy ennyire fantasztikus latvany, lenyugozo. Eztan korulbelul 2 orat utaztunk Londonig es Londonban. A forditott kozlekedes nem tunt tul bonyolultnak, Bogar remekul vette ezt az akadaly. Leo, az autonk is az egesz utat remekul vegig csinalta.
Udvozlettel Londonbol: Dia
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)