2011. szeptember 26., hétfő

Bogar a varosban

Kalandom utan azt gondoltam, enyem a vilag. Barmire, mindenre kepes vagyok; masnap elmegyek munkat keresni, s majd huznak befele az utcarol, hogy de jo, hogy jottel, teged vartunk. A valosagban persze ez nem eppen igy torten.
NI number interjum utani napon osszekeszitettem gondosan kitoltott jelentkezesi lapjaimat es oneletrajzaimat. Gondoltam bemegyek a belvarosba, a belvaros egyik reszere, egy kicsi negyedebe, ahol sok kavezo van egymas hegyen hatan. Megceloztam a Costa es a Starbucks kavezokat,illetve gondoltam, ami meg adodik, utba esik, oda beadom az oneletrajzomat. Hogy ez a mufaj mennyire tavol all tolem. Pedig eleg hatarozottan tudok allast keresni, megprobalok mindent, meg a lehetetlen helyre is beadom, mert veszteni valom nincsen. Persze emailen semmi gond, de face-to-face, bemenni a helyekre, nyomulni.... az mar kevesbe az en mufajom. De ahogy a nepmese is mondja: egy eletem, egy halalom; meg kellett lepnem ezt, gondoltam, kulonben az eletben nem talalok munkat.
Bekocogtam metroval Covent Garden megallohoz, es kerestem az otthon, interneten felkutatott helyeket. Egy kavezoba beultem, mert en meg sosem jartam ezekben a kavelancokban, fogalmam sem volt, hogy nez ki, mit csinalnak odabent, milyen kavekat kinalnak. Megkostoltam egy kavet egy sutivel, es a szivem verzett, hogy ahelyett, hogy keresnem, csak koltom a penzt. Kipipaltam, lattam, kostoltam ezt is. Megremultem, mikor lattam, hogy dolgoznak a pult mogott. Igaza van Bogarnak, otthon nincs ilyen porges, legalabbis az altalam latott szektorokban tutira nincsen. Probaltam nem panikba esni, arra gondoltam tudok en is ilyen gyors lenni, kepes vagyok ra.
Aztan felkerestem a helyeimet, hogy beadjam a papirjaimat. Az elso helyen, amit otszor korbejartam, mire be mertem lepni, a pultos srac kedvesen kozolte, naluk most nincs uresedes, de az egyik masik, kozelben levo uzletukben van, illetve a konkurens lanc kicsit tavolabbi uzletebe is keresnek valakit. Oh, koszontem szepen a nagy segitseget, es mar mentem is a masik uzletbe. Ott leadtam a papiromat egy alkalmazottnak, aki figyelmembe ajanlotta, hogy vannak toborzo napjaik, az ajton levo kiiras szerint ket het mulva volt esedekes a kovetkezo. Gondoltam a papirom mar bent van, es meg vissza is johetek a megadott idopontban. Jajj, de mindenki annyira tud angolul, csak ez agasztott, ezzel szembesultem mindenhol, es hogy en ettol sehol sem vagyok. Ezt a gondolatot is gyorsan elhessegettem. Meg gyorsan beadtam a jelentkezesi lapomat a szomszed kavezoba a masik lanchoz, aztan visszatertem kiindulo pontomhoz. Nezelodtem, hova lehetne meg jelentkezni. Vegul egy harmadik lancot is talaltam, akiknek itt volt a toborzo irodajuk, de pechemre aznap epp nem voltak nyitva, mert csak het elejen, hetfotol szerdaig fogadjak a lelkes csatlakozni kivanokat. Felirtam az idopontokat, s tovabb setaltam gondolva, hogy a jovo heti program is biztositva van.
Mar nem mentem haza, megvartam Bogarat, aki egy baratjaval talalkozott, s en is csatlakoztam hozzajuk. Addig a kornyeken boklasztam, ami igen kellemes volt. Hangulatos kavezok, kocsmak ettermek, galaeriak, uzletek sorakoztak egymas utan barmelyik utcan indultam el.
A Victoria palyaudvaron talalkoztunk az ismerossel, ahol meg beadtam egy jelentkezesi lapot rea masik helyre, amit ajanlottak nekem. Itt talalkoztam a managerrel, aki nem volt tolem elragadtatva, mert meg nem dolgoztam kavezoban es ugyfelekkel sem volt tapasztalatom... szerinte. Ebben azert eroskodtem, hogy bar konytarban, de ilyen teren van tapasztalatom. Elmondta, hogy ok tenyleg keresnek valakit, es a beerkezett oneletrajzok alapjan behivnak nehany embert, es majd azok kozul valasztanak. Majd hiv, ha erdeklem oket. Csalodott voltam, de tudtam, hogy nem szabad elkeserednem, es kitartoan folytatnom kell tovabb ezt az utat. Bogar is biztatott, ha ez nem jon be, majd mas sikerul, s gyorsan felmertuk, mennyi hasonlo hely es lanc uzletet latjuk meg ott a palyaudvaron.
Megerkezett az ismeros is, es vegre kikapcsolodtunk. Megneztuk a Buckingham palotat, sotetben a Green Parkot, voltunk igazi angol kocsmaban, kettoben, es meg etteremben is. Itt nagyon hangulatos kocsmaelet van. Az emberek osszejarnak inni egy-ket pohar sort, hogy a barataikkal talalkozzanak es beszelgessenek, vagy csak egy konyv olvasasa, esetleg krikett meccs mellet guritanak le nehany pohar ale-t. Mi egy pizzat ettunk hozza, s kalandjainkat osztottuk meg egymassal, egy kemeny het vegere teve pontot ezzel.

2 megjegyzés:

  1. Dia, erre mást nem lehet mondani, csak azt, hogy büszke vagyok rád!!! Leküzdötted minden félelmed és tűzön-vízen át munkát keresel, egyáltalán ne legyél elkeseredve, sőt, minden rendben lesz, csak türelem és a lényeg, hogy bízz magadban! :)
    Puszi!

    VálaszTörlés