Kaland

Soha nem kerestem meg munkat ilyen hevvel, es soha nem fuggtem kimeneteletol annyira, mint most. Az iskolaszunetekben altalaban dolgoztam, mikor mar megtehettem, de azokat a lehetosegeket inkabb kaptam, mint kerestem. A foiskola vegehez kozeledve szerencses voltam, kesobbi valtasomkor pedig meg megvolt a helyem, amirol mozdulni szerettem volna.
Most, hogy az alomszeruen adodo lehetoseget eldobtam magamtol, hirtelen egy a nyilt tengeren hanykodo csonakban talaltam magamat. Tajekozodni nem tudtam, csak sodrodtam, egyik otletbol kaptam a masikba, igy vegul nem jutottam sehova. Panikba estem, mert tudtam, ha hamarosan nem erek celt valahol, megfulladok, es Bogarat is magammal rantom. Vihar lett, es csak dobalt a tenger...
Kis valtozatossagot hozott a biztositasi szamot ado hivatal interjuja, ahol is megnezik, ki vagyok, mi vagyok, az vagyok-e aki. Idopontom mar volt: csutortok, 11:45. Felkeszultem, osszes papiromat osszeszedtem, szepen feloltoztem, es elindultam. Igyekeztem, mar majdnem elkestem, de epp idoben ott voltam. A recepciosnal jelentkeztem nevemmel, idopontommal es sorszamommal, majd kozoltek: tegnap volt az idopontom, nem ma. Lelki szemeim elott megjelent a tortenet folytatasa: uj idopont kerese, kb. ujabb ket het varakozasi ido, Bogar orjong.... Remalom, csak en lehetek ilyen bena. A recepciosok kozul az egyik, egy kedves fekete fiu azt javasolat, menjek ki az epulet el, hivjam fel most az idopontert a kozponti szamukat, mondjam el mi tortent, es hogy itt allok a hivatal elott, probaljak idopontot kerni aznapra. Hajj, gondoltam magamban, koszonom a segitseget, de ezt megis hogy csinaljam az en angolommal. Nem volt mit tenni, legrosszabb esetben egy uj idopontot kapok. Felhivtam a szamot, es elmondtam mi tortent, es mit szeretnek. Megertettek. Adatot egyeztettunk. Itt valami nem stimmelt. Ekkor kezdtem nem erteni semmit, de kibogoztuk. Mivel nem stimmelt egy adatom, vissza kellett mennem a hivatalban, kernem az adatom modositasat, majd utan ujra hivnom a kozponti szamot uj idopontert. Huhhh. Sikerult.
Visszamentem a hivatalba, elmondtam a problemat, ahol nem ertettek igazan, mert nem is talaltak a rendszerben, de kertek kicsit alljak felre, mert kozben uj ugyfelek erkeztek, aztan folytatjuk. Az uj ugyfelek magyarok voltak, akik egy mukkot sem tudtak angolul. Gondoltam, segitek nekik szorult helyzetukben. A vege az lett, hogy egyikojukkel elmentem az interjura, hogy forditsam a kerdeseket es a valaszokat. A recepciosok, pedig megigertek, ha ott vegzek, segitenek az en ugyemben. Gondoltam, legalabb tudni fogom, mire szamithatok az interjun. Tulestunk a dolgon. Nem egy nagy dolog ez az interju, de nem art, ha picit tudsz angolul.
Visszatertem a recepciora. Gondoltam, bajban vagyok, mert, aki megigerte, hogy segit, mar nem volt ott, de tevedtem, mert a masik recepcios, aki egy rossz arcu, felszemu, ragyas kepu, borostas biztonsagi or kulseju pocakos pasas volt, rogton odahivott magahoz. Rajott, hogy kedves, fekete kollegaja, aki szinten ismeri az ugyemet nincs ott, csak egy masik, akirol mondta is: gyulolom azt a sracot, ha elmegyek innen, bammm-bamm - mutatta az oklevel, megolom, komolyan. Majd hirtelen valtott, s kedvesen mondta a recepcioban eppen ulo Giovannanak, hogy en az o baratja vagyok, ket ugyfellel is segitsegukre voltam, es kellene nekem aznapra egy uj idopont, mert a korabbi meghiusult. A kedves, otvenes holgy segitett nekem... a felszemu kartyajaval, mert az nem akarta bajba hozni a kis holgyet. Itt derult ki, hogy a vezeteknevem kezdobetujet elirtak, igy valoszinuleg ezert nem talaltak a rendszerben. Ket ora mulva volt az uj idopontom. Nem ket hetet, nem is ket napot, csak ket orat kellett varnom.
Setaltam a kornyeken, majd visszamentem. A lapomra ekkor rairta a felszemu, hogy rendben van, koszoni szepen, marmint a soronkivuliseget az ugyintezonek. Felmentem az emeletre, ahol az interjuk zajlottak, meg le sem ultem, mar szolitottak. Egy kedves indiai holggyel beszelgettem. Kiderult, hogy a lakasszamom sem jo, igy az idopontrol a levelet ezert nem kaptam meg. A holgy kijavitotta a cimemet, minden adatot felvett, es meg az oneletrajzomat is megnezte, otleteket adott, hova adjam be. Negyed ora alatt vegeztunk. 2-3 het mulva pedig remelhetoleg megerkezik a biztositasi szamom.
Utban hazafele meg utbaigazitottam valakit a metroban, s a bolti biztonsagi or, biztositott engem, mikor ures kezzel tavoztam, mondva, hogy nem vettem semmit, hogy o rolam nem is feltetelezett semmi rosszat.
A kalandok utan vegre minden vilagosnak latszott, felderult az eg es kisutott a nap. Talan megis van keresnivalom ezen a furcsa helyen, es meg is talalom majd a celom fele vezeto utat.