Kovetkezo heten belecsaptam a lecsoba, vagy irhatnam a rajzfilm cime utan, a l'ecsoban (Anyu, te ennek ne nezz utana! Sajat erdekedben mondom.). Volt egy kis ... afferom a franciakkal.
Az ugy volt, hogy biztos tippet kaptam egy kedves baratnemtol arra nezve, mikor es melyik uzletebe kell bemennem annak a peksegnek, amelyiknel dolgozni szeretnek. Ez onmagaban is riaszto es felelmetes volt, ezt tetezte az a teny, hogy ebben a varosban jol es gyorsan kozlekedni csak mertoval lehet, tehat igy erdemes. Igen, metroval, ami az a jarmu, amin en..... 8 eve nem ultem. Ez elott azonban az oyster kartyamat, a helyi utazasi kartyamat is fel kellett toltetnem a punjabikkal. Nem volt eleg az interju miatti izgalom, elotte egy kisebb es egy oriasi probatetelen kellett atesnem. Nem is csoda, hogy elozo este rettenetes hulyesegeket almodtam a megkozelithetetlen vasutallomasrol.
A kartyat feltoltettem, a metrot tuleltem, kovetkezett az interju. Hogy pontos analogiaval eljek, nem olyan volt mint az alom es a fairy tail, hanem olyan siman ment, ahogy a kes csuszik a vajas kenyeren. Elmentem, meghallgattak, masnapra probanapot ajanlottak, ha az is megy, rendben vagyok. Fantasztikus erzes volt. Masodik hetemet toltottem Londonban, es maris enyem volt pont az a lehetoseg, amire vagytam, de ugyanakkor azt hittem nem lehetseges, hogy sikeruljon.
Masnap reggel 7 orara mentem a megadott uzletbe. Az uzlet lengyel managere kedvesen fogadott, majd atadott a francia konyhas lanynak, aki rogton munkra fogott. Paradicsom szeletelessel kezdtem, aztan szendvicseket keszitettunk. Latszott, hogy kemeny munka, de a konyhan mindig az, de igy elvezheto is. Negy orat toltottem ott. Majd megkerdeztek akarom-e. Mondtam, igen, tehat masnap reggel 5 orara vartak.
Bogar nagyon buszke es boldog volt. En feltem kicsit, de gondoltam meglatjuk egy probat meger. Masnap 3:30-kor csorgott az ora. Bogar hos volt, felkelt velem, hogy elkiserjen az ejszakai buszhoz, mert akkor meg nincs metro. Az atszallasnal talalkoztam is ujdonsult kollegammal, a konyhas lannyal. 5-re epp oda is ertunk az uzletbe, es nekilattunk a munkanak. Majd keszitettunk egy kavet, illetve teat, hogy reggelizzunk. Szerencsem volt, hogy kicsi reggelit valasztottam, mert gyorsan befejeztem, es mar ugrottunk is vissz a munkaba. Elore keszitett peksutemenyek kerultek elo mindenfele hutokbol, majd jutottak a sutobe, es lettek aranybarnak. Kremek es maszlagok, mandulaforgacsok es mindefele csodalatossa varazsolo dolgok kerultek elo, majd osszetortem nehany sutemenyt nagy buzgalmamban, ami igy is tul lassu volt, szoltak is gyorsan, hogy mar valojaban mast kellene csinalni. Kozben megerkezett a szallitmany, ami minden penteken reggel erkezik Franciaorszagbol. Onnan hoznak mindent, meg a savanyu uborkat is. A tarsam bent volt a hutonel, en kint a rakalapoknal. Ket, vall magassagig megrakott raklaprol hordtam be a dobozokat: fagyasztott peksutemenyek, sajtok, szalamik, sonkak, tengeri micsodak, savanyusagok, martasok es ki tudja mik. Miutan ez megvolt, folytattuk a szendvicseket, amikhez ez ido alatt a manager latott hozza. Mindennek sajat neve es szabalya van persze, hogy a milyen nevu szendvicsbe mit es mennyit kell tenni. Vilagos, persze, receptje van. Mikor befejeztuk a szendvicseket, eleszitettuk a pizzat, majd hozzalattunk a salatak keszitesehez. Eztan, 1 ora korul jott el az ido, hogy fujjunk egyet es egyunk valamit. Ekkor megittam a reggeli team masodik felet, es probaltam enni egy szendvicset, kozben fultanuja lehettem annak, hogy a fonok szemrehanyast tesz a konyhas lanynak a csuszasert, es hogy holnap gyorsabbnak kell lenni, aki persze rogton visszavagott, hogy az egesz miattam van, mire mondtak, menjek inkabb ki a levegore vagy az irodaba. Ezen tulesve hozzalattam a mosogatashoz, ami a kovetkezo feladat volt. Ezt elveztem a legjobban, mert ezt ertettem, ebben nem lehetett semmit elrontani, es eleg gyorsan tudtam vele haladni, bar mondtak a feneket nem kell elmosni, csak a lapjat...
A nap soran tobb alkalommal is ugy ereztem, ez a munka nem nekem valo, egyaltalan nem elveztem, nem volt olyan resze, ami lelkesitett volna, es tobszor bizonytalan is voltam, jol csinalom-e, pontosan ertettem-e az instrukciot. Mosogatas kozben attekintettem a napomat, gondolkodtam az elottem allo napokon es heteken, majd ugy dontottem, feladom. Kit erdekel, ha otthon elegetek ket tepszi sutemenyt. Bogarral nevetunk egy jot, s legyitunk ra. Mondtam is a managernek, hogy nem vagyok benne biztos, hogy kepes vagyok egyedul vinni a konyhat. O meg mondta, nem vesztegetik ram az idot, ha nem tudom. Igy befejeztem a munkamat, segitettem Bennynek, a konyhas lanynak, es 3 orakor elmentunk haza.
Eztan lelkiismeretfurdalas, bizonytalansag, csalodottsag, siras, megkonnyebbules, majd az egesz elorol, napokig, hullamozva. A tundermese remalomma valt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése