holiday

Végre szabadság. Karácsony után végre, újra két hét szabadság. Kicsit váratlanul, korábban a tervezettnél, de éppen a megfelelő időben. Persze gyorsan eltelt, úgy suhantak az események, akárcsak az autópályát szegélyező városok, erdők, gyárak az út során. A viszontlátást mindig nagy boldogság, vidámság kíséri, de ahogy a búcsúzás közeledik, mindenki szíve megtelik bánattal. Az enyém főleg azért, mert a tökéletes látogatásra készülök, de mivel magam a tökéletestől oly messze áll, ez nem mindig sikerül a legjobb szándék szerint. Mindig tanulok, csak ennek szenvedés az ára. Tartlamas volt mostani útunk és tartózkodásunk is, de számomra a legnagyobb élményt az unokahúgunkkal való találkozás jelentette. Látni, hogy növekszik, fejlődik, hogyan reagál az őt körülvevő világra, hogyan tanulja azt, s közben milyen kedves és bájos, még az olykor rossz hangulatával együtt is. Őszintén, kivel nem esik meg néha nap? Mikor elindultunk, szívem szerint visszafordultam volna, hogy még velük legyek, s ne lássam az arcukon a bánatot, és magamat se érezzem olyan szörnyen nyomorultul. Ám visszatérve, megérkezve Londonba azt éreztem, otthon vagyok. Csak azt sajnálom, hogy ez az otthon olyan messze van azoktól, akiket szeretek.

Feeling good

Bogár, talan két hónappal ezelőtt, azzal nyugtatgatott, egy hónap múlva nevetni fogok kilátástalannak tűnő helyzetemen. S valóban. Olyan hirtelen változott minden, hogy talán nem is tudom pontosan felidézni a történteket. Abban biztos vagyok, eddigi életem legnehezebb időszakán vagyok túl. Igen, fejjel a falnak rohanva, nem éppen a legjobban viselkedve feladtam a lehetőséget, amivel megtiszteltek. Úgy éreztem, nem veszíthetek. Lesz más, s ha nem, az is jobb ennél, de valójában erre nem gondoltam, nem hittem, hogy ne lenne más. Beteget jelentettem, s jártam a szállodákat, hogy munkát találjak. S mikor már minden reményemet veszni gondoltam, sikerült. Két állás is befutott: szobalány 5 csillagos luxus hotelben, illetve reggeliztető-konyhalány-szobalány kis hotelben. Előbbit magam találam magamnak; túljutottam az összes szűrőn, interjúkon, amire nagyon büszke vagyok. Utóbbit egy barátom, volt kollégám ajánlotta, s ezt válsztottam. Nem akartam rosszul dönteni, olyan helyzetbe kerülni, mint az előleptetésem után. Barátom személyes tapasztalata megnyugtatott, nem éreztem, hogy zsákbamacskát veszek, s úgy tűnik, jól válsztottam. Jól érzem magam. Köszönettel tartozom Bogárnak s családom többi tagjának. Nagyon sokat segítettek tanácsaikkal, bíztatásukkal.

nightmare

Határtalanul boldog voltam, mikor előléptettek. Úgy éreztem, végre helyemre kerülök, olyasmit csinálhatok, ami végzettségemnek, képességeimnek megfelelő, bár valójában sosem akartam supervisor lenni, más fajta feladatokban képzeltem el magamat. Mégis örültem neki, mert tudtam, a továbblépéshez elengedhetetlen. A tréning nagyon érdekes volt, de csak három napig tarott, s a végére nagyon meg is ijedtem, vajon elbírok-e a kihívással: az információk özönét angolul, és megfelelően kommunikálni, időben és hiba nélkül elvégezni a teendőket. Az első két nap könnyedén ment, mert nem tettek rám akkora súlyt. Aztán váratlanul, két nap erejéig, visszahelyeztek előző pozíciómba, mert aki a helyemre jött, kilépett. Furcsa volt: azon kaptam magamat, hogy örülök a lehetőségnek, hogy visszatérhetek ismert környezetembe, megszokott feladataim közé. Letelt a két nap, majd pihentem két napot, aztán kezdtem újra, igazából a supervisorságot, teljes intenzitással. Hirtelen minden motivációmat s lelkesedésemet elvesztettem; a tündérmese hamar rémálommá vált számomra. Sírtam, mert megalázva éreztem magamat, nehezen aludtam, mert a munkára, a feladatokra gondoltam, nem ettem s ittam, mert nem volt rá időm. A munka egyetlen percét sem élveztem, s bár sok segítséget, támogatást kaptam, a munkámat csak kritika érte. Aztán egyszer csak borult minden, s talán meggondolatlanul, mindent kockáztatva, eldobni készültem nagyszerű lehetőségemet.

Fairy tale

Előzetes terveim ellenére, még mindig a hotelben vagyok, amin mások mellett én magam is meglepődöm néha. Épp váltani akartam, mikor ajánlat érkezett, arra nézve, hogy előrébb lépjek. Ez fellelkesített, még egy jelentkezést is kihagytam miatta, de aztán az egészből nem lett semmi. Majd amikor elfogyott a lelkesedésem, s újra elhatároztam, hogy megyek, megint megtalált valami. A public area cleaner, vagyis a takarítónő, 10 év után váltott, felmondott. Rám gondoltak, mert helyes, ügyes, aranyos vagyok. És angolul is tudok. Örültem az új feladatnak, mert volt benne kihívás, és éreztem, hogy megbíznak bennem. Az én feladatom lett a földszint és a fél emelet közösségi helyeinek takarítása, rendben tartása. Ami ide tartozik: két női, egy mozgássérült és egy irodai wc, mosdó; a lobby (vagyis a hotel előcsarnoka), a fitness terem, egy társalgószoba, öt vendéglift. A szobák takarítása számomra nagyon monoton volt, de Nedka, akitől átvettem ezt a munkát, mondta, meglátom, milyen unalmas minden nap ugyanazokat a dolgokat csinálni, de gondoltam, ez mégis jobb. Tényleg unalmas, de mégis változatosabb a korábbi munkánál. Mindkettőről állíthatom, hogy kemény munka. Mikor ezt a bejegyzést írni kezdtem, a teljes elkeseredés határán voltam. Azt gondoltam, Bogárral megbeszélve, felmondok, s lesz, ami lesz, utólag keresek mást. Fáradt voltam a munkától, az állandó rohanástól, a korán keléstől, hogy olyat kell csinálnom, amit nem szeretek, aminél többre is képes lennék. És láss csodát, ezen a napon az egyik menedzser megkérdezte, korábban mivel foglalkoztam, mert nagyon jól végzem a munkámat, s talán mást is csinálhatnék. Másnap közlölte, találtak valakit arra a munkakörre, amiben én dolgozom, így ha szeretnék, előrébb léphetnék. Persze rögtön mondtam, hogy szívesen, így gratulált az előléptetésemhez. Supervisor leszek. "F*cking fairy tale." :-D B-)

Do you speak English?

Csak egy kis kitero. Azzal a megjegyzessel erkeztem ide, ha az egzisztencialis tervek nem is sikerulnek szaz szazalekosan, vagy mondjuk ugy csak nulla szazalekosan teljesul, legalabb megtanulok angolul. De ez vajon mikor fog bekovetkezni? Tudom, tudom: ez egy folyamat, nem megy varazsutesre, de mikor ugy erzem elertem valamit, elorebb leptem kicsit, rogton visszavet valami, mondjuk egy nem megertett postas, vagy eppen forditva, mikor leirom magamat, bonyolultnak hitt nyelvi helyzetet oldok meg gyorsan es egyszeruen. Hogy a feneben van ez, es mikor fog elmulni. Nem tudom ez rosszabb vagy a serdulokor, mert korulbelul ugy erzem magamat... leszamitva a pattanasokat.
Well, I really don't know... :(

Housekeeping

Ahogy irtam, a hosszu varakozas utan nagyon gyorsan, egyik naprol a masikra lett munkam. Semilyen nyelvi akadalyt nem ereztem. Miutan hallottam es lattam, hogyan kommunikalnak azok, akik szobalanykent dolgoznak a szallodaban, nem aggodtam, nyertem nemi onbizalmat. Angolt nem is lattam kozottuk, csak azsiaikat, szlavokat es magyarokat. A treningem masodik napjan egy masik ujonc is erkezett velem egyutt,egy tavol-keleti lany. Ha vele beszeltem, nem ereztem, hogy eleg jo vagyok. Nagyon nehezen ertettem meg; kerdezte is: 'beszelsz angolul, csak egy kicsit, ugye', de valojaban mindenki mast ertettem. Raadasul a metro miatt kestem negyed orat, es azzal riogatott, aki a trening ideje alatt kesik, az elbucsuzhat a munkatol. Szerencsere, akire vartunk, meg szinten nem erkezett meg, igy csak az azsiai lany tudta, hogy kestem, es ezt ellenem is akarta forditani. Nem almai munkaja volt ez, mint, ahogy szerintem senkinek, de megis rivalizalt velem. Pedig kar, ide tomegevel veszik fel a munkaerot.
Mindkettonket egy-egy szlav szobalany melle osztott be a treningert felelos menedzser, Veronika. Engem a kilenc eve ebben a hotelben dolgozo Velichka gondjaira bizott, aki szerintem orosz, de masoktol ugy hallottam talan bulgar, de ez lenyegtelen is. Nagyon kedves, rendkivul preciz otvenes no. Nem volt velem maximalisan megelegedeve, de igazan turelmes es segitokesz volt. En vaksi csiga voltam mellette, de nagyon igyekeztem; talan ez volt, amit ertekelt bennem. A vele toltott trening masodik napjan, az egyik lakosztalyban (igen, ilyen is van nalaunk, ott ahol Velichka dolgozik a 12., az abszolut v.i.p. emeleten) a vendeg jelezte, mar nincsen szukseguk a vendegagyra. Velichka nem volt a szobaban, igy amikor visszajott kozolni akartam vele az informaciot. Mondtam is, mire o furcsan nezett ram, ugyanis magyarul akartammegosztani vele ezt a tenyt, ugyanis elfelejtettem, hogy nem egy nyelvet beszelunk. Aztan elmondtam neki angolul is, es hogy megfeletkeztem egy percre a kozos nyelvrol. Jot nevettunk, de azota is sokszor eszembe jut, mekkora elony lenne, ha tudnek oroszul. Bulgarokkal, litvanokkal, szlovakokkal, oroszokkal lengyelekkel mind elkarattyolnek.
A treningem harom napig tartott. Az azsiai lany egy masik hotelbe kerult, en pedig itt maradtam. Masnaptol munka, elesben, egyedul.