Ready for the weekend

Valahol ott hagytam el legutobb, hogy tul voltam egy sikertelen, Costa Coffees probanapon, illetve proba orakon, harom oran. Masnap vartam, hogy hivnak a valasszal, barmi legyen is az, de nem telefonaltak, igy tudtam, nem en vagyok a sikeres palyazo. Bar ezt mar akkor sejtettem, mikor vegeztem a munkaval, es a muszakhoz kapott fekete inget visszavaltottam a fekete zakomra, majd a managerrel valtottam nehany kelletlen szot. Nem tetszettem neki. Folyton azt sugallta, nekem ez a munka nem tetszik. Pedig hatarozottan lelkes voltam, mosolyogtam, neztem mit tehetnek, es tettem is a dolgom. Aztan alig kerdezett tolem, mikor alkalma lett volna ra. "Hmmmm, wood green, az ugye messze van innen?" Megnyugtattam, hogy kozel van, mert valoban, csak fel ora metroval. "Hm, mit is kerdezzek meg?" Sajnos tudom, hogy ez nem sok jot jelent. Konkretan annyit: nem erdekelsz. Vagyis nem kivan engem itt latni, nem szeretne nekem adni a munkat. Megertem, mert biztosan vannak nalam tapasztaltabbak. Ket napig azert hosiesen vartam a jelentkezesuket, aztan a feledni valok koze tettem ezt a tapasztalatot is.
A hetvege viszont kellemesen alakult, ismet a regeneralodasnak, a baratoknak szantuk az idot. Inditottuk ezt egy pentek esti italozassal a lakotarsak koreben. Kora estetol hajnali harom oraig folytattuk ezt a tevekenyseget, amivel csak az volt a baj, hogy masnap, illetve aznap 7 ora 30 perckor csorgott az ora, Bogar ment dolgozni. Miutan ezt a kort letudta, s itthon megebedeltunk, talalkoztunk regi szobatarsaval, Tomival. Jelentem, megvoltak a kotelezo korok: Downing street, Westminster apatsag, Big Ben, Houses of Parliament, London Eye a tulpartrol es a piros telefonfulkek. Mindezek elott a St. James's Park, ami a legnagyobb elmeny volt a latnivalok kozott, mert RENGETEG mokus lakik a parkban. Magot ragnak, lyukat asnak vagy tomnek be -ez nem derult ki pontosan-, szaladgalnak, kislanyokat remisztgetnek, ugrandoznak, fara masznak. Egyszeruen hietetlen, milyen aranyosak.
Londonban a belvaros eppen olyan, mint a lapokon. Rendetlen, szemetes varos, de itt minden tiszta es rendezett. Kis kirandulasunk nem ert itt veget, hosszan setaltunk a Temze parton, majd ellatogattunk a Trafalgar terre, ahonnan pedig China Town fele vettuk az iranyt, hogy a fiuk megtomhessek bendojuket. Utolag banom kicsit, hogy en nem ettem, de talan lesz meg ra alkalom. Itt nagyreszt kinai ettermek es bufek talalhatok, illetve akupunktura es/vagy masszazs szalonok, kinai ajandekuzletek, es ki tudja meg mik, hirtelen ezeket tudtam azonositani. Rengeteg ember hompolyog az utcakon, amik termeszetesen kinai lampionokkal vannak kivilagitva, es egymast erik az ettermek, ahol fix osszegert korlatlanul lehet fogyasztani. A mienkben 10 fontert lehetett enni, es tenyleg minden fele koret, hus es zoldseg volt. Nagyon gusztusos volt az etel, amibol mindenki joizuen fogyasztott. Az egyetlen zavaro dolog az volt, hogy alafesto zenekent ugyanaz az egy szam szolt vegtelenitve. Tiz perc utan mar mi is ugy dudoltuk, mint a rogzult magyar slagereket, mert igy kicsit konnyebb volt elviselni. Azt feltetelezzuk, ezzel kesztetik a vendegeket a fogyasztas utani gyors tavozasra, hogy mielobb atadjak helyuket az ujabb vendegeknek. Vegulis hatasos, bevalt. Gyorsan Covent Garden fele vettuk az iranyt, hogy egy jo pohar sorrel zarjuk a kirandulast es az estet. A Crown nevu kocsmaban meg is talaltuk szamitasunkat. Igazi angol entrior, kivalo ale es lengyel csapos fiuk. Igy az autentikus itt manapsag. Hozzateszem az ale volt a cel, a tobbi csak jarulekos elem. Majd hazafele vettuk az iranyt, hogy aludjunk egy jot vegre. Ezt abszolvaltuk, majd a kovetkezo hetvegi program fele siettunk. Ezer eve nem latott.... egykori munkaadom, lakotarsam, baratunk, Saman, aki most szinten Londonban el, meghivott minket magahoz ebedre. A program: ebed es retessutes nala. A megbeszeltekhez kepest majdnem egy orat kestunk, de mikor megerkeztunk Stratfordba, o a tole megszokott nyugalommal vart minket az allomason. Vannak emberek, akikkel az ember tobb honap, ev kihagyas utan is eppen ott es ugy kkepes folytatni, mint elotte. Samannal epp ilyen volt ez a talalakozas, es csak most ertettem meg, miert kapta annak idejen ezt a nevet. Eddig soha nem vettem eszre, milyen objektiven kepes szemlelni a dolgokat, mennyire pontosan analizal szituaciokat es emberi sorsokat, es milyen kezenfekvo, bolcs valaszokat ad ezekre. Es igen, a sajat eletet is kepes menedzselni. Sokat segitett ez a talalkozas, hogy tudjam, milyen iranyba kell terelnem itt az eletemet, merre keressem az utamat, es hogyan vegyem az akadalyokat.
A hetvege elszallt, de olyan tartalmas volt, mintha egy hetet toltottunk volna baratokkal.