Samannal valo beszelgetes utan megertettem, egyelore nem kellenek nagyra toro tervek. Kis lepesekben kell haladnom, hogy aztan nagy, nagyobb celok fele vehessem az iranyt. Eloszor kell egy munka, hogy kereshessunk egy jobb szallast. Aztan keresek egy jo nyelvtanfolyamot, es idovel talan teszek egy nyelvvizsgat. Kozben pedig kigondolom, pontosan merre akarom venni az iranyt; elorelepni az adott helyen, visszaterni szakmamhoz, vagy uj dologba fogni.
Elso lepes: talalni egy munkat. A Costa-kudarc utan veszesen kozeledett a Starbucks toborzo nap, amit meg megelozott egy Caffee Nerohoz beadott jelentkezes, valamikor a multban, a korabbi hetekben, ami szinten olyan lehangolo volt, hogy nem ereztem azt, hogy nekem, ujra egy kavezoban kellene probalkoznom. Bogar biztatott, attol hogy az egyik nem sikerult meg van eselyem a masiknal. Tudtam en is, hogy igaz ez, erre koncentraltam, es ugy alakitottam a napomat, hogy delutan ott legyek. Ketto orakor kezdodott a toborzas, en korulbelul fel haromkor ertem oda. Nem lattam senkit az uzlet korul, gondoltam fordulok egyet, osszeszedem a gondolataimat. Mikor ket perc mulva visszaertem az uzlethez, mar tizen-tizenoten alltak elotte. Eloszor azt gondoltam, porul jartam ezzel a kis plusz korrel, de aztan mikor ot perc mulva tizszer annyi jelentkezo erkezett mogem, mint amennyien elottem alltak, rajottem, hogy a legjobbkor erkeztem. Az uzlet nagy uvegfalain at lattam, hogy lassan kezdodnek az interjuk. Harom-negy menedzser beszelgetett a palyazokkal jelentkezesi lapjuk alapjan. Egyes jelentkezok aztan tavoztak, masokat lekisertek az alagsorba, majd ok is tavoztak kis ido elteltevel. Kis veszekedes utan, lassan sorra kerultem. Egy srac, miutan latta, mekkor sor all, kigondolta, hogy beall a sor elejere, kicsit konyorog nekunk, es majd beengedjuk, de harman is elkuldtek a francba, de meg o volt felhaborodva. A jarokelok csodalkozva neztek a sort, volt, aki fotot is keszitett; nehany kavezni vagyo pedig aggodva kerdezte, fogyasztani szeretnenk-e, amiatt varun-e itt.
Mikor bejutottam, egy kicsit szigoru holgyhoz jutottam. Probaltam magamat a legjobb szinben feltuntetni, es meggyozni, en a Starbucksban akarok dolgozni, erre tettem fel az eletemet. Nem ment valami zokkenomentesen, de vegul minden sorban a pluszt karikazta be a minusz elleneben, es arra kert kovessem egyik kollegajat az alagsorba. Huhh, gondoltam, hihetetlen, tuljutottam az elso koron. Jajj, de ami lent vart! Ket inges manager ult ott. Latszott rajtuk, ok mar nem a boltban merik a kavet, de meg csak nem is a kavemeroket igazgatjak. Jajj, de remiszto volt, de tartottam magamat. Egy 15 allitast tartalmazo lapot kaptam, amin jelolnom kellett, mennyiben igazak ram: teljesen, reszben vagy egyaltalan nem. Nehezen, de megertettem az allitasokat, harommal nem boldogultam, de mondtak, hagyjam csak, nezzuk tovabb a dolgot. Ekkor volt negy ora, es kertek a kollegakat, zarjak le az utcan allo sort. (Huuu, de jo, hogy nem ot orara eskeztem.) Megneztek, hogyan ertekeltem az allitasokat, majd kertek fejtsek ki egyet-egyet, amit kernek kozuluk, fejtsem ki bovebben, egy peldaval illusztralva, miert igy valaszoltam. Ez joval bonyolultabb feladatnak bizonyult, mint amire az en angolom kepes, de kuzdottem, majd nem kinoztak tovabb, koszontek szepen, es "holnap telefonalunk".
Ekkor mar sejtettem, es valoban, ok sem hivtak, de mar meg sem razott, nem csuggedtem. Tudom, miert nem sikerult. Tanultam belole, tobb lettem ezzel a kalanddal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése