Bogár, talan két hónappal ezelőtt, azzal nyugtatgatott, egy hónap múlva nevetni fogok kilátástalannak tűnő helyzetemen. S valóban. Olyan hirtelen változott minden, hogy talán nem is tudom pontosan felidézni a történteket. Abban biztos vagyok, eddigi életem legnehezebb időszakán vagyok túl.
Igen, fejjel a falnak rohanva, nem éppen a legjobban viselkedve feladtam a lehetőséget, amivel megtiszteltek. Úgy éreztem, nem veszíthetek. Lesz más, s ha nem, az is jobb ennél, de valójában erre nem gondoltam, nem hittem, hogy ne lenne más. Beteget jelentettem, s jártam a szállodákat, hogy munkát találjak. S mikor már minden reményemet veszni gondoltam, sikerült. Két állás is befutott: szobalány 5 csillagos luxus hotelben, illetve reggeliztető-konyhalány-szobalány kis hotelben. Előbbit magam találam magamnak; túljutottam az összes szűrőn, interjúkon, amire nagyon büszke vagyok. Utóbbit egy barátom, volt kollégám ajánlotta, s ezt válsztottam. Nem akartam rosszul dönteni, olyan helyzetbe kerülni, mint az előleptetésem után. Barátom személyes tapasztalata megnyugtatott, nem éreztem, hogy zsákbamacskát veszek, s úgy tűnik, jól válsztottam. Jól érzem magam.
Köszönettel tartozom Bogárnak s családom többi tagjának. Nagyon sokat segítettek tanácsaikkal, bíztatásukkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése