Jul. 13., szerda

Indul a reggel, kezdem is a jogat...de mit csinalok?! Veletlen a delutani gyakorlatokat folytattam. Annyi baj legyen, akkor majd delutan/este csinalok valami mast. Gyors reggeli: testes, kiegyensulyozott aromaju columbiai...kavaros kave es kokuszos-barackos joghurt. Rovid kozossegi oldal bongeszes, nehany tetszik es megosztas, majd naploiras itt, nektek. A baratnom, akivel kozos programokat terveztunk erre a hetre, az a fajta lany, aki a munkajat 200%-on igyekszik teljesiteni, borzaszto magas elvarasokat tamaszt magaval szemben, mindezt hatalmas pozitiv energiaval es lelkesedessel, de soha sem tortetve, konyokolve, hanem nagy alazattal es tisztelettel masok irant. Megvannak a celjai, nem is keves, s ennek koszonhetoen mindig rohan valahova, ahol lenyugozhet valakit vagy fantasztikus eredmenyt erhet el. Mivel nem reg kezdett uj munkahelyen, ezer dolga van, tanulnivaloja, s hat mind jol tudjuk...egy ilyen helyzet sok stresszel is jar, igy ma is egy teara ultunk a The Muffin Man-be. A Parry Courtos pizsama partyrol most le kellett mondanunk, de nem orokre, lesz meg ra alkalom. Annyi mindent koszonhetek neki, most rajtam a sor, hogy tamogassam. En meg csak a reggeli joganal tarottam, mikor o mar munkaba rohant, s uzent, hogy ma nem tud nalam aludni. Az eredeti terv az volt, hogy delelott fozok valamit, s aztan este egyutt vacsorazunk. Tudom, hogy nem nagyon foz, s neha milyen hektikusan eszik, s az elmaradt kozos vacsora miatt szerettem volna vinnin neki valami hazi keszitesu finomsagot. A krumplis pogacsamat szereti...hmm...oho, csaszarmorzsat nem evett meg sosem. Bizony, azt en is meg tudnam enni...hmmm. Igy ebed (paradicsomos makrela salataval, 1. abra) elott gyorsan bekevertem a csaszarmorzsa tesztat, amit kesobb kisutottem, s uzsonna gyanant elfogyasztottam. A masik felet pedig elcsomagoltam R.-nek. Batran keszithettem volna nagyobb mennyiseget is...sebaj, majd holnap! Delutanra maradt meg hazimunkam, tovabbra is mostam, porszivoztam, hutot takaritottam, aprosagokkal molyoltam, s kozben elkezdtem gondolkodni a nyari terveken, tanulni valokon - Emile Peynaud boros konyve mar elokerult -. A delutani jogat kihagytam, helyette egy esti, alvas elotti jogat terveztem. Negy ora, irany a varos. A vonat nem kesik, az eso nem esik, sot a nap is sut...amig el nem erem Victoriat. Az 52-es busz is jon hamar, hogy Kensingtonba jussak. Az kozlekedes...docog, all, all, docog. Lassan, de biztosan ott vagyok, varok egy kicsit, aztan vegre ujra ihatjuk a teat, s onfeledten csevereszhetunk. Nyolc ora elott elindultam a varosbol, kicsit korabban, mint tegnap, nehogy nagyon ram sotetedjen, s milyen jol tettem, ma hallottam a hirekben: miutan en mar elkerultem Clapham Junctiont, borzaszto fennakadas alakult ki, mivel hatalmas tuz utott ki az allomashoz es a vaganyokhoz kozel. A Southern Railt meg az ag is huzza, de most ez a legkevesebb, remelem, senki nem serult meg komolyabban. Egyebkent a Caffe Nero kaveporkoloje gyulladt fel. Szerintem az o kavejukat a legjobban Londonban. Kozben Bogarral is sikerult beszelnem. Nagyon orultem, hogy hivott, izgultam erte, s csupa jot meselt, ahogy gondoltam is, hogy lesz. Sikeres program, ertekes ismeretsegek; felszabadultsag, onbizalom, a ketelyektol valo megszabadulas sugarzott a hangjabol. Ez utobbiak a legjobb hozomanya ennek az utnak, mert mar o is elmondhatja: "En tehat ugy futok, mint aki elott nem bizonytalan a cel." (1 Kor. 9,26) Es ez jo. En epsegben hazaertem 9 orara. Nem sok maradt hatra: joga, furdes, agyba bujas es a film Somm, ami arrol szol, hogyan keszul negy amerikai fiatalember a Master Sommelier vizsgara. Jo ejszakat, szep almokat, szovodo terveket...

1. abra