Vasarnap izgatottan vartuk a hireket, vajon hetfon mehetek-e a szallodaba allas ugyben. Ugy tunt, ha mehetek, akkor munka is van, es kezdhetem is a treninget. Felvettem a kapcsolatot a mar a szallodaban dolgozo lannyal a facebookon, mert a telefonja nem mukodott, nehogy lemaradjak errol a lehetosegrol, de semmi hir. Az atmenetileg nalunk lako baratnoje viszont atlatogatott hozzajuk, es igerte, megkerdezi, lehet-e menni masnap. Kozben fogyeltem, talan a facebookot uzennek, de nem erkezett hir. Szoszmotoltem, lefekveshez keszulodtem, mikor D. megerkezett a hirrel, hogy masnap 7 ora 30 perckor A., aki a szallodaban dolgozik mint szobalany, var a metronal, es elvisz a hotelba.
Mikor odaertunk, az illetekes szemely meg nem volt bent, varni kellett egy kicsit. Addig a dolgozoknak fenn tartott ebedloben ultem le. Osszeszedtem a gondolataimat, mit mondok majd, ha szerencses leszek, es interjura kerul a sor. Majd visszatertem a portara, s kerestem az emberemet, aki idokozben megerkezett. Bemutatkoztam, elmondtam, hogy allast keresek, es atadtam az oneletrajzomat. Kerdezte, milyen munkat keresek, es ki mondta, hogy jojjek. Hat mondtam neki, hogy szobalany lennek, es hivatkoztam a lanyra, aki elvitt. A valasz: az o szallodajukban nincs uresedes, de egy masikban igen; holnap kilenckor legyek ott feher poloban, fekete nadragban es cipoben, mert a trening ott lesz, tovabba toltsem ki a jelentkezesi lapot, amit gyorsan a kezembe nyomott, es hozzam a hivatalos papirjaimat. Ennyi. Ennyi?! Ennyi. Meg nem mertem orulni, gondoltam, meglatjuk majd masnap. Ilyen egyszeruen nem mehet.
Reggel kilenckor ott voltam a kovetelt ruhaban. Lemasoltak a papirjaimat, majd kerestek egy maidet, egy szobalanyt, aki elkezdheti a felkeszitesemet a munkara. Gondoltak egy azonos nemzetisegu jo lesz, hogy nyelvi kadalyok ne legyenek, igy E., egy huszoneves, magyar lany gondjaira biztak. Elmondta, milyen teendok vannak, mire kell figyelni, es segitettem neki, hogy abbol is tanuljak, es ne csak karat lassa annak, hogy rasoztak engem. Minden szobaban van egy dupla agy vagy ket szimpla agy, tv, egy beepitett akasztos szekreny, egy nagy negy fiokos, egy ejjeli szekreny, egy tukros asztal szekkel, egy dohanyzoasztal ket fotellel, illetve termeszetesen minden szobahoz tartozik egy furdo. Az elhagyott (depart) szobakban at kell huzni az agynemut, feltolteni, torolkozokkel, tisztalkodo szerekkel, kaveval, teaval, es termeszetesen ki kell takaritani. Ahol meg vendeg tartozkodik (occupied) ott rendbe kell tenni az agyat, a kaves szekrenyt kell feltolteni, es kitakaritani a furdot, tiszta torolkozokkel feltolteni. Rosszabbra szamitottam, bar tudtam, hogy ez meg nem a mely viz. Delben a trenerem elvitt ebedelni, majd visszatertunk a munkahoz, ami egy orakor veget ert szamomra, mert a trening alatt csak negy orat kell dolgozni. Ekkor a tegnapi holgy, aki a munkaerofelvetelt bonyolitja, megkerdezte tetszik-e, akarom-e a munkat. Mondtam neki: igen, tetszik. Rendben, akkor a trening folytatodik. Holnap kilenckor talalkozunk.
Bogarral tanakodtunk is, akkor ez azt jelenti, hogy van munkam? Gondoltuk, biztosan nem fecserlik ram az idot, az energiat, ha nem lenne helyuk szamomra, de vajon ez mennyire biztos. A. es E. is azt mondta, trening utan, jon a munka, es kesz. Oultem, es biztan, a szerencses, sikeres folytatasban.
2011. október 15., szombat
2011. október 4., kedd
Probal, pihen, kivar
A telefonhivas tehat nem erkezett meg, es en ujra kezdtem letargiaba sulyedni. Kis remenyt hozott, hogy egy ideiglenesen nalunk lako lany baratnoje felajanlotta, megkerdezi uj, frissen szerzett munkahelyen, egy szallodaban, ahol szobalanykent dolgozik, nem kell-e tovabbi munkaero. A valaszra nehany napot varni kellett, mert a kovetkezo ket napon szabanapja volt.
A varakozast allaskeresessel toltottem, hiszen, ha ez a lehetoseg nem sikerul, mast kell talalnom. Mar nagyon utaltam a szobaban ulni, es azzal kezdeni a reggelt, hogy felnyitom a netbookot, uzsgyi a gumtree-re, nezzuk, milyen allasokat kinalnak. Bloooo... Abban biztam egyszer, hamarosan ennek vege lesz. Kozben melepo modon egy helyrol visszairtak, hogy koszonik a jelentkezesemet, de nem valasztottak ki. Ez szokatlan kedvesseg, mert altalaban csak annak szoktak irni, aki erdekes szamukra, akit interjura szeretnenek hivni.
Palyaztam tovabb babysitteri, teahazi, kavehazi es minden erdekesnek, megpalyazhatonak tuno munkara. A het vegen gyorsan elszaladtam West Hampstead varosreszbe (gyonyoru hely), mert csak szemelyesen lehetett jelentkezni egy kavezo-etterem csapataba. Szepen feloltoztem, olyank kavehzas-ettermes ruhaba, mar megvolt erre a bevalt uniform, utkozben pedig godolkodtam, miket fogok mondani. Kis keresgeles utan megtalaltam a helyet, mosolyogva, lelkesen beleptem, de sajnos gyorsan leraztak. Csak azt nem ertettem, miert nem irjak ki pontosabban a kriteriumokat. Rogton azt kerdeztek van-e tapasztalatom. Persze tudom, hogy ilyen nincsen, de azt nem szabad mondani nincs... "ha valaki azt mondja nem, azt kialtjuk halal" ;) ... szoval ilyet nem mondunk. Ilyen meg olyan van, ami engem tokeletesen alkalmassa tesz erre a munkara. persze ok ugyis atlatnak a szitan, de ki tudja. Valoszinuleg a kozepfoku angolom sem volt eleg nekik. Lehet, hogy Londonnak ez annyira a bevandorlok tomegetol mentes, elit resze, hogy nem is gondoltak, bele kell irni a hirdetesbe, hogy fluent vagy nativ english esetleg excellent english language skills, vagyis tokeletes angol nyelvtudasa van szukseg a munkahoz. Az allt a kiirasban, hogy ha beviszed az oneletrajzodat, gyors interju lesz, majd ha tetszel, egy trial shift vagyis proba nap idopontot egyesztetnek, megneznek, es aztan eldol, kellesz-e vagy sem. Na most ezzel ugy tunik, en a nulladik koron sem jutottam at, tekintve, hogy interju sem volt. "Oooo... jo... majd a managernek atadjuk a cv-t (oneletrajzot), es ha erdeklodnek utanam, felhivnak." Szoval: koszonjuk, nem, csak szebben mondva, es remennyel hulyitve a szerencsetlen aldozat.
Nem bantam egyebkent, mert az a varosresz egeszen mas, mint Wood Greeen, es ujra ultem overgroundon, ami a felszini metro, olyasmi, mint a hev Budapesten. Kellemes meleg, szep napsutes volt, es vegre kimozdultam, aztan meg ugyis jott a hetvege, amikor nem igazan szoktam allast keresni, mert ebben is kell egy kis kikapcsolodas, es ilyenkor ugysem nagyon lehet intezni a dolgokat. Pihentunk, es remeltuk, hogy kedvezo hireket kapunk a szallodai allaslehetoseg felol.
A varakozast allaskeresessel toltottem, hiszen, ha ez a lehetoseg nem sikerul, mast kell talalnom. Mar nagyon utaltam a szobaban ulni, es azzal kezdeni a reggelt, hogy felnyitom a netbookot, uzsgyi a gumtree-re, nezzuk, milyen allasokat kinalnak. Bloooo... Abban biztam egyszer, hamarosan ennek vege lesz. Kozben melepo modon egy helyrol visszairtak, hogy koszonik a jelentkezesemet, de nem valasztottak ki. Ez szokatlan kedvesseg, mert altalaban csak annak szoktak irni, aki erdekes szamukra, akit interjura szeretnenek hivni.
Palyaztam tovabb babysitteri, teahazi, kavehazi es minden erdekesnek, megpalyazhatonak tuno munkara. A het vegen gyorsan elszaladtam West Hampstead varosreszbe (gyonyoru hely), mert csak szemelyesen lehetett jelentkezni egy kavezo-etterem csapataba. Szepen feloltoztem, olyank kavehzas-ettermes ruhaba, mar megvolt erre a bevalt uniform, utkozben pedig godolkodtam, miket fogok mondani. Kis keresgeles utan megtalaltam a helyet, mosolyogva, lelkesen beleptem, de sajnos gyorsan leraztak. Csak azt nem ertettem, miert nem irjak ki pontosabban a kriteriumokat. Rogton azt kerdeztek van-e tapasztalatom. Persze tudom, hogy ilyen nincsen, de azt nem szabad mondani nincs... "ha valaki azt mondja nem, azt kialtjuk halal" ;) ... szoval ilyet nem mondunk. Ilyen meg olyan van, ami engem tokeletesen alkalmassa tesz erre a munkara. persze ok ugyis atlatnak a szitan, de ki tudja. Valoszinuleg a kozepfoku angolom sem volt eleg nekik. Lehet, hogy Londonnak ez annyira a bevandorlok tomegetol mentes, elit resze, hogy nem is gondoltak, bele kell irni a hirdetesbe, hogy fluent vagy nativ english esetleg excellent english language skills, vagyis tokeletes angol nyelvtudasa van szukseg a munkahoz. Az allt a kiirasban, hogy ha beviszed az oneletrajzodat, gyors interju lesz, majd ha tetszel, egy trial shift vagyis proba nap idopontot egyesztetnek, megneznek, es aztan eldol, kellesz-e vagy sem. Na most ezzel ugy tunik, en a nulladik koron sem jutottam at, tekintve, hogy interju sem volt. "Oooo... jo... majd a managernek atadjuk a cv-t (oneletrajzot), es ha erdeklodnek utanam, felhivnak." Szoval: koszonjuk, nem, csak szebben mondva, es remennyel hulyitve a szerencsetlen aldozat.
Nem bantam egyebkent, mert az a varosresz egeszen mas, mint Wood Greeen, es ujra ultem overgroundon, ami a felszini metro, olyasmi, mint a hev Budapesten. Kellemes meleg, szep napsutes volt, es vegre kimozdultam, aztan meg ugyis jott a hetvege, amikor nem igazan szoktam allast keresni, mert ebben is kell egy kis kikapcsolodas, es ilyenkor ugysem nagyon lehet intezni a dolgokat. Pihentunk, es remeltuk, hogy kedvezo hireket kapunk a szallodai allaslehetoseg felol.
2011. október 2., vasárnap
A hetedik ut titka
Samannal valo beszelgetes utan megertettem, egyelore nem kellenek nagyra toro tervek. Kis lepesekben kell haladnom, hogy aztan nagy, nagyobb celok fele vehessem az iranyt. Eloszor kell egy munka, hogy kereshessunk egy jobb szallast. Aztan keresek egy jo nyelvtanfolyamot, es idovel talan teszek egy nyelvvizsgat. Kozben pedig kigondolom, pontosan merre akarom venni az iranyt; elorelepni az adott helyen, visszaterni szakmamhoz, vagy uj dologba fogni.
Elso lepes: talalni egy munkat. A Costa-kudarc utan veszesen kozeledett a Starbucks toborzo nap, amit meg megelozott egy Caffee Nerohoz beadott jelentkezes, valamikor a multban, a korabbi hetekben, ami szinten olyan lehangolo volt, hogy nem ereztem azt, hogy nekem, ujra egy kavezoban kellene probalkoznom. Bogar biztatott, attol hogy az egyik nem sikerult meg van eselyem a masiknal. Tudtam en is, hogy igaz ez, erre koncentraltam, es ugy alakitottam a napomat, hogy delutan ott legyek. Ketto orakor kezdodott a toborzas, en korulbelul fel haromkor ertem oda. Nem lattam senkit az uzlet korul, gondoltam fordulok egyet, osszeszedem a gondolataimat. Mikor ket perc mulva visszaertem az uzlethez, mar tizen-tizenoten alltak elotte. Eloszor azt gondoltam, porul jartam ezzel a kis plusz korrel, de aztan mikor ot perc mulva tizszer annyi jelentkezo erkezett mogem, mint amennyien elottem alltak, rajottem, hogy a legjobbkor erkeztem. Az uzlet nagy uvegfalain at lattam, hogy lassan kezdodnek az interjuk. Harom-negy menedzser beszelgetett a palyazokkal jelentkezesi lapjuk alapjan. Egyes jelentkezok aztan tavoztak, masokat lekisertek az alagsorba, majd ok is tavoztak kis ido elteltevel. Kis veszekedes utan, lassan sorra kerultem. Egy srac, miutan latta, mekkor sor all, kigondolta, hogy beall a sor elejere, kicsit konyorog nekunk, es majd beengedjuk, de harman is elkuldtek a francba, de meg o volt felhaborodva. A jarokelok csodalkozva neztek a sort, volt, aki fotot is keszitett; nehany kavezni vagyo pedig aggodva kerdezte, fogyasztani szeretnenk-e, amiatt varun-e itt.
Mikor bejutottam, egy kicsit szigoru holgyhoz jutottam. Probaltam magamat a legjobb szinben feltuntetni, es meggyozni, en a Starbucksban akarok dolgozni, erre tettem fel az eletemet. Nem ment valami zokkenomentesen, de vegul minden sorban a pluszt karikazta be a minusz elleneben, es arra kert kovessem egyik kollegajat az alagsorba. Huhh, gondoltam, hihetetlen, tuljutottam az elso koron. Jajj, de ami lent vart! Ket inges manager ult ott. Latszott rajtuk, ok mar nem a boltban merik a kavet, de meg csak nem is a kavemeroket igazgatjak. Jajj, de remiszto volt, de tartottam magamat. Egy 15 allitast tartalmazo lapot kaptam, amin jelolnom kellett, mennyiben igazak ram: teljesen, reszben vagy egyaltalan nem. Nehezen, de megertettem az allitasokat, harommal nem boldogultam, de mondtak, hagyjam csak, nezzuk tovabb a dolgot. Ekkor volt negy ora, es kertek a kollegakat, zarjak le az utcan allo sort. (Huuu, de jo, hogy nem ot orara eskeztem.) Megneztek, hogyan ertekeltem az allitasokat, majd kertek fejtsek ki egyet-egyet, amit kernek kozuluk, fejtsem ki bovebben, egy peldaval illusztralva, miert igy valaszoltam. Ez joval bonyolultabb feladatnak bizonyult, mint amire az en angolom kepes, de kuzdottem, majd nem kinoztak tovabb, koszontek szepen, es "holnap telefonalunk".
Ekkor mar sejtettem, es valoban, ok sem hivtak, de mar meg sem razott, nem csuggedtem. Tudom, miert nem sikerult. Tanultam belole, tobb lettem ezzel a kalanddal is.
Elso lepes: talalni egy munkat. A Costa-kudarc utan veszesen kozeledett a Starbucks toborzo nap, amit meg megelozott egy Caffee Nerohoz beadott jelentkezes, valamikor a multban, a korabbi hetekben, ami szinten olyan lehangolo volt, hogy nem ereztem azt, hogy nekem, ujra egy kavezoban kellene probalkoznom. Bogar biztatott, attol hogy az egyik nem sikerult meg van eselyem a masiknal. Tudtam en is, hogy igaz ez, erre koncentraltam, es ugy alakitottam a napomat, hogy delutan ott legyek. Ketto orakor kezdodott a toborzas, en korulbelul fel haromkor ertem oda. Nem lattam senkit az uzlet korul, gondoltam fordulok egyet, osszeszedem a gondolataimat. Mikor ket perc mulva visszaertem az uzlethez, mar tizen-tizenoten alltak elotte. Eloszor azt gondoltam, porul jartam ezzel a kis plusz korrel, de aztan mikor ot perc mulva tizszer annyi jelentkezo erkezett mogem, mint amennyien elottem alltak, rajottem, hogy a legjobbkor erkeztem. Az uzlet nagy uvegfalain at lattam, hogy lassan kezdodnek az interjuk. Harom-negy menedzser beszelgetett a palyazokkal jelentkezesi lapjuk alapjan. Egyes jelentkezok aztan tavoztak, masokat lekisertek az alagsorba, majd ok is tavoztak kis ido elteltevel. Kis veszekedes utan, lassan sorra kerultem. Egy srac, miutan latta, mekkor sor all, kigondolta, hogy beall a sor elejere, kicsit konyorog nekunk, es majd beengedjuk, de harman is elkuldtek a francba, de meg o volt felhaborodva. A jarokelok csodalkozva neztek a sort, volt, aki fotot is keszitett; nehany kavezni vagyo pedig aggodva kerdezte, fogyasztani szeretnenk-e, amiatt varun-e itt.
Mikor bejutottam, egy kicsit szigoru holgyhoz jutottam. Probaltam magamat a legjobb szinben feltuntetni, es meggyozni, en a Starbucksban akarok dolgozni, erre tettem fel az eletemet. Nem ment valami zokkenomentesen, de vegul minden sorban a pluszt karikazta be a minusz elleneben, es arra kert kovessem egyik kollegajat az alagsorba. Huhh, gondoltam, hihetetlen, tuljutottam az elso koron. Jajj, de ami lent vart! Ket inges manager ult ott. Latszott rajtuk, ok mar nem a boltban merik a kavet, de meg csak nem is a kavemeroket igazgatjak. Jajj, de remiszto volt, de tartottam magamat. Egy 15 allitast tartalmazo lapot kaptam, amin jelolnom kellett, mennyiben igazak ram: teljesen, reszben vagy egyaltalan nem. Nehezen, de megertettem az allitasokat, harommal nem boldogultam, de mondtak, hagyjam csak, nezzuk tovabb a dolgot. Ekkor volt negy ora, es kertek a kollegakat, zarjak le az utcan allo sort. (Huuu, de jo, hogy nem ot orara eskeztem.) Megneztek, hogyan ertekeltem az allitasokat, majd kertek fejtsek ki egyet-egyet, amit kernek kozuluk, fejtsem ki bovebben, egy peldaval illusztralva, miert igy valaszoltam. Ez joval bonyolultabb feladatnak bizonyult, mint amire az en angolom kepes, de kuzdottem, majd nem kinoztak tovabb, koszontek szepen, es "holnap telefonalunk".
Ekkor mar sejtettem, es valoban, ok sem hivtak, de mar meg sem razott, nem csuggedtem. Tudom, miert nem sikerult. Tanultam belole, tobb lettem ezzel a kalanddal is.
2011. október 1., szombat
Ready for the weekend
Valahol ott hagytam el legutobb, hogy tul voltam egy sikertelen, Costa Coffees probanapon, illetve proba orakon, harom oran. Masnap vartam, hogy hivnak a valasszal, barmi legyen is az, de nem telefonaltak, igy tudtam, nem en vagyok a sikeres palyazo. Bar ezt mar akkor sejtettem, mikor vegeztem a munkaval, es a muszakhoz kapott fekete inget visszavaltottam a fekete zakomra, majd a managerrel valtottam nehany kelletlen szot. Nem tetszettem neki. Folyton azt sugallta, nekem ez a munka nem tetszik. Pedig hatarozottan lelkes voltam, mosolyogtam, neztem mit tehetnek, es tettem is a dolgom. Aztan alig kerdezett tolem, mikor alkalma lett volna ra. "Hmmmm, wood green, az ugye messze van innen?" Megnyugtattam, hogy kozel van, mert valoban, csak fel ora metroval. "Hm, mit is kerdezzek meg?" Sajnos tudom, hogy ez nem sok jot jelent. Konkretan annyit: nem erdekelsz. Vagyis nem kivan engem itt latni, nem szeretne nekem adni a munkat. Megertem, mert biztosan vannak nalam tapasztaltabbak. Ket napig azert hosiesen vartam a jelentkezesuket, aztan a feledni valok koze tettem ezt a tapasztalatot is.
A hetvege viszont kellemesen alakult, ismet a regeneralodasnak, a baratoknak szantuk az idot. Inditottuk ezt egy pentek esti italozassal a lakotarsak koreben. Kora estetol hajnali harom oraig folytattuk ezt a tevekenyseget, amivel csak az volt a baj, hogy masnap, illetve aznap 7 ora 30 perckor csorgott az ora, Bogar ment dolgozni. Miutan ezt a kort letudta, s itthon megebedeltunk, talalkoztunk regi szobatarsaval, Tomival. Jelentem, megvoltak a kotelezo korok: Downing street, Westminster apatsag, Big Ben, Houses of Parliament, London Eye a tulpartrol es a piros telefonfulkek. Mindezek elott a St. James's Park, ami a legnagyobb elmeny volt a latnivalok kozott, mert RENGETEG mokus lakik a parkban. Magot ragnak, lyukat asnak vagy tomnek be -ez nem derult ki pontosan-, szaladgalnak, kislanyokat remisztgetnek, ugrandoznak, fara masznak. Egyszeruen hietetlen, milyen aranyosak.
Londonban a belvaros eppen olyan, mint a lapokon. Rendetlen, szemetes varos, de itt minden tiszta es rendezett. Kis kirandulasunk nem ert itt veget, hosszan setaltunk a Temze parton, majd ellatogattunk a Trafalgar terre, ahonnan pedig China Town fele vettuk az iranyt, hogy a fiuk megtomhessek bendojuket. Utolag banom kicsit, hogy en nem ettem, de talan lesz meg ra alkalom. Itt nagyreszt kinai ettermek es bufek talalhatok, illetve akupunktura es/vagy masszazs szalonok, kinai ajandekuzletek, es ki tudja meg mik, hirtelen ezeket tudtam azonositani. Rengeteg ember hompolyog az utcakon, amik termeszetesen kinai lampionokkal vannak kivilagitva, es egymast erik az ettermek, ahol fix osszegert korlatlanul lehet fogyasztani. A mienkben 10 fontert lehetett enni, es tenyleg minden fele koret, hus es zoldseg volt. Nagyon gusztusos volt az etel, amibol mindenki joizuen fogyasztott. Az egyetlen zavaro dolog az volt, hogy alafesto zenekent ugyanaz az egy szam szolt vegtelenitve. Tiz perc utan mar mi is ugy dudoltuk, mint a rogzult magyar slagereket, mert igy kicsit konnyebb volt elviselni. Azt feltetelezzuk, ezzel kesztetik a vendegeket a fogyasztas utani gyors tavozasra, hogy mielobb atadjak helyuket az ujabb vendegeknek. Vegulis hatasos, bevalt. Gyorsan Covent Garden fele vettuk az iranyt, hogy egy jo pohar sorrel zarjuk a kirandulast es az estet. A Crown nevu kocsmaban meg is talaltuk szamitasunkat. Igazi angol entrior, kivalo ale es lengyel csapos fiuk. Igy az autentikus itt manapsag. Hozzateszem az ale volt a cel, a tobbi csak jarulekos elem. Majd hazafele vettuk az iranyt, hogy aludjunk egy jot vegre. Ezt abszolvaltuk, majd a kovetkezo hetvegi program fele siettunk. Ezer eve nem latott.... egykori munkaadom, lakotarsam, baratunk, Saman, aki most szinten Londonban el, meghivott minket magahoz ebedre. A program: ebed es retessutes nala. A megbeszeltekhez kepest majdnem egy orat kestunk, de mikor megerkeztunk Stratfordba, o a tole megszokott nyugalommal vart minket az allomason. Vannak emberek, akikkel az ember tobb honap, ev kihagyas utan is eppen ott es ugy kkepes folytatni, mint elotte. Samannal epp ilyen volt ez a talalakozas, es csak most ertettem meg, miert kapta annak idejen ezt a nevet. Eddig soha nem vettem eszre, milyen objektiven kepes szemlelni a dolgokat, mennyire pontosan analizal szituaciokat es emberi sorsokat, es milyen kezenfekvo, bolcs valaszokat ad ezekre. Es igen, a sajat eletet is kepes menedzselni. Sokat segitett ez a talalkozas, hogy tudjam, milyen iranyba kell terelnem itt az eletemet, merre keressem az utamat, es hogyan vegyem az akadalyokat.
A hetvege elszallt, de olyan tartalmas volt, mintha egy hetet toltottunk volna baratokkal.
A hetvege viszont kellemesen alakult, ismet a regeneralodasnak, a baratoknak szantuk az idot. Inditottuk ezt egy pentek esti italozassal a lakotarsak koreben. Kora estetol hajnali harom oraig folytattuk ezt a tevekenyseget, amivel csak az volt a baj, hogy masnap, illetve aznap 7 ora 30 perckor csorgott az ora, Bogar ment dolgozni. Miutan ezt a kort letudta, s itthon megebedeltunk, talalkoztunk regi szobatarsaval, Tomival. Jelentem, megvoltak a kotelezo korok: Downing street, Westminster apatsag, Big Ben, Houses of Parliament, London Eye a tulpartrol es a piros telefonfulkek. Mindezek elott a St. James's Park, ami a legnagyobb elmeny volt a latnivalok kozott, mert RENGETEG mokus lakik a parkban. Magot ragnak, lyukat asnak vagy tomnek be -ez nem derult ki pontosan-, szaladgalnak, kislanyokat remisztgetnek, ugrandoznak, fara masznak. Egyszeruen hietetlen, milyen aranyosak.
Londonban a belvaros eppen olyan, mint a lapokon. Rendetlen, szemetes varos, de itt minden tiszta es rendezett. Kis kirandulasunk nem ert itt veget, hosszan setaltunk a Temze parton, majd ellatogattunk a Trafalgar terre, ahonnan pedig China Town fele vettuk az iranyt, hogy a fiuk megtomhessek bendojuket. Utolag banom kicsit, hogy en nem ettem, de talan lesz meg ra alkalom. Itt nagyreszt kinai ettermek es bufek talalhatok, illetve akupunktura es/vagy masszazs szalonok, kinai ajandekuzletek, es ki tudja meg mik, hirtelen ezeket tudtam azonositani. Rengeteg ember hompolyog az utcakon, amik termeszetesen kinai lampionokkal vannak kivilagitva, es egymast erik az ettermek, ahol fix osszegert korlatlanul lehet fogyasztani. A mienkben 10 fontert lehetett enni, es tenyleg minden fele koret, hus es zoldseg volt. Nagyon gusztusos volt az etel, amibol mindenki joizuen fogyasztott. Az egyetlen zavaro dolog az volt, hogy alafesto zenekent ugyanaz az egy szam szolt vegtelenitve. Tiz perc utan mar mi is ugy dudoltuk, mint a rogzult magyar slagereket, mert igy kicsit konnyebb volt elviselni. Azt feltetelezzuk, ezzel kesztetik a vendegeket a fogyasztas utani gyors tavozasra, hogy mielobb atadjak helyuket az ujabb vendegeknek. Vegulis hatasos, bevalt. Gyorsan Covent Garden fele vettuk az iranyt, hogy egy jo pohar sorrel zarjuk a kirandulast es az estet. A Crown nevu kocsmaban meg is talaltuk szamitasunkat. Igazi angol entrior, kivalo ale es lengyel csapos fiuk. Igy az autentikus itt manapsag. Hozzateszem az ale volt a cel, a tobbi csak jarulekos elem. Majd hazafele vettuk az iranyt, hogy aludjunk egy jot vegre. Ezt abszolvaltuk, majd a kovetkezo hetvegi program fele siettunk. Ezer eve nem latott.... egykori munkaadom, lakotarsam, baratunk, Saman, aki most szinten Londonban el, meghivott minket magahoz ebedre. A program: ebed es retessutes nala. A megbeszeltekhez kepest majdnem egy orat kestunk, de mikor megerkeztunk Stratfordba, o a tole megszokott nyugalommal vart minket az allomason. Vannak emberek, akikkel az ember tobb honap, ev kihagyas utan is eppen ott es ugy kkepes folytatni, mint elotte. Samannal epp ilyen volt ez a talalakozas, es csak most ertettem meg, miert kapta annak idejen ezt a nevet. Eddig soha nem vettem eszre, milyen objektiven kepes szemlelni a dolgokat, mennyire pontosan analizal szituaciokat es emberi sorsokat, es milyen kezenfekvo, bolcs valaszokat ad ezekre. Es igen, a sajat eletet is kepes menedzselni. Sokat segitett ez a talalkozas, hogy tudjam, milyen iranyba kell terelnem itt az eletemet, merre keressem az utamat, es hogyan vegyem az akadalyokat.
A hetvege elszallt, de olyan tartalmas volt, mintha egy hetet toltottunk volna baratokkal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)